Easyhotel

Leicester Square, Piccadily Circus, majd vissza a szállodába

A Gallery után a Leicester (ejtsd: Lesztesz) Square felé vettük az irányt, ahol turistainformációk kerestünk, de nem találtunk. Viszont a tér tényleg szép, itt van mindenféle sztárnak a kézlenyomata a járdában, és itt a híres Odeon mozi, na és persze igaz, amit a neten írtak – tényleg mindenütt last minute színházjegyeket lehet kapni. Tovább balra a színtén híres Piccadilly Circus nevezetű, neonreklámos helyre. Always Coca-Cola, remek :) Itt még tettünk egy kis kitérőt China Town felé, aztán újra kipróbáltuk tájékozódási képességünket a londoni metróban vissza a Victoriára, ahonnan immár sokkal kellemesebb volt a séta a hotelig, ahol aztán még kellemesebb volt a zuhany, és a kilátás az ablakunkból. A szoba a harmadikon parányi, szinte csak egy ágy az egész, a fürdő pedig egy kabin, nincs talán egy négyzetméter sem, de jól ki van találva, egy ember még el fér benne, sőt képes egyszerre a WC-n ülni, fogat mosni a mosdó felett és zuhanyozni egy időben. :) A légkondi központi, és hideget fúj a szobába. Lemegyek, megkérdem, tudunk-e valamit tenni. Azt mondja a recepción a lány, hogy most kapcsolta be nemrég, azért van még hideg a szobában, de ha zavar minket, tud adni hősugárzót. Ez remek, de egyelőre még nem kérjük, majd ha este is hideg lesz…

Camden Town – piac Londonban

Pénteken szép időre ébredtünk, melegítettem egy baked beans-t, azaz paradicsomos babot az ablakpárkányon, és megreggeliztünk. Bármilyen sütés-főzés extremly prohibited in the rooms, azaz nagyon meg van tiltva a szobákban, de hát ez a szobán, és az ablakon kívül történt. :) Még jó, hogy elfogyott az olcsóbb, ablak nélküli szoba a foglalásunk előtt. Bent a szobában nem mertem volna főzni, arról nem is beszélve, hogy egészen biztos, hogy előjött volna az eddig lappangó klausztrofóbiánk, ez a szoba jó ha 6 négyzetméter megvan. De legalább occsovót, kettőnknek 5 napra kijött 200 Fontból azaz 70 ezer Forintból. Ez állítólag olcsónak számít itt.
Első úticélunk a Camden Town volt, ez egy kis bevásárlónegyed északon, a Northern Line-el csodálatosan elérhető. Nevezhettem volna piacnak is. Mindenféle különös cuccot lehet itt kapni, főleg ruhaneműt, cipőket, táskákat, de olyanokat, amit máshol sehol sem. Meg az emberek is olyanok itt. Állítólag! Merthogy most hétköznap van még, és nincs tömeg, alig lézeng néhány ember rajtunk kívül. Nem akarom megtudni, milyen az, amikor itt tömeg van. Érdekes hely, bár én 10 perc alatt végeztem volna vele, de persze nem csak azért jöttünk, hogy Árpika elkészítse a fényképeit, és megnézze amit akar, hanem, hogy Viola vásároljon. Ezt próbáltam tőlem telhetően tolerálni, sikerült, ahogy sikerült… Ettünk curry-s és nem tudom, milyen húst rizzsel, és krumplival, ez finom volt, és bár otthoni viszonyok szerint drága volt, Londonban ez a 4 Font nagyon olcsónak számított ezért az adag étekért. Végül visszafelé menet sikerült Violának találnia néhány nagyon olcsó és nagyon jó táskát, rá akart beszélni, hogy vegyek egyet édesanyámnak is, de én hajthatatlan voltam, és nem vettünk 3 Fonttért több táskát. Helyette viszont felpróbáltunk néhány kalapot. :)