evév-ivás

Camden Town – piac Londonban

Pénteken szép időre ébredtünk, melegítettem egy baked beans-t, azaz paradicsomos babot az ablakpárkányon, és megreggeliztünk. Bármilyen sütés-főzés extremly prohibited in the rooms, azaz nagyon meg van tiltva a szobákban, de hát ez a szobán, és az ablakon kívül történt. :) Még jó, hogy elfogyott az olcsóbb, ablak nélküli szoba a foglalásunk előtt. Bent a szobában nem mertem volna főzni, arról nem is beszélve, hogy egészen biztos, hogy előjött volna az eddig lappangó klausztrofóbiánk, ez a szoba jó ha 6 négyzetméter megvan. De legalább occsovót, kettőnknek 5 napra kijött 200 Fontból azaz 70 ezer Forintból. Ez állítólag olcsónak számít itt.
Első úticélunk a Camden Town volt, ez egy kis bevásárlónegyed északon, a Northern Line-el csodálatosan elérhető. Nevezhettem volna piacnak is. Mindenféle különös cuccot lehet itt kapni, főleg ruhaneműt, cipőket, táskákat, de olyanokat, amit máshol sehol sem. Meg az emberek is olyanok itt. Állítólag! Merthogy most hétköznap van még, és nincs tömeg, alig lézeng néhány ember rajtunk kívül. Nem akarom megtudni, milyen az, amikor itt tömeg van. Érdekes hely, bár én 10 perc alatt végeztem volna vele, de persze nem csak azért jöttünk, hogy Árpika elkészítse a fényképeit, és megnézze amit akar, hanem, hogy Viola vásároljon. Ezt próbáltam tőlem telhetően tolerálni, sikerült, ahogy sikerült… Ettünk curry-s és nem tudom, milyen húst rizzsel, és krumplival, ez finom volt, és bár otthoni viszonyok szerint drága volt, Londonban ez a 4 Font nagyon olcsónak számított ezért az adag étekért. Végül visszafelé menet sikerült Violának találnia néhány nagyon olcsó és nagyon jó táskát, rá akart beszélni, hogy vegyek egyet édesanyámnak is, de én hajthatatlan voltam, és nem vettünk 3 Fonttért több táskát. Helyette viszont felpróbáltunk néhány kalapot. :)

Fish & Chips

Fish & ChipsInnen a partról kiválóan rálátunk a HMS Belfast-ra, és a Tower Bridge-re, immár nappal. :) A Towernél végre sort kerítünk a régen várt Fish & Chips-emre is, hát mi jót írjak róla… Csalódás volt. Amit itthon ettem halféléket, mind sokkal finomabb volt. Na meg rögtön kettőt vettünk, ami hiba volt, hiába csaptuk agyon ketchupal, mustárral, és majonézzel őket, alig bírtuk megenni a halakat -nem azért, mert sok volt… -, azt hiszem, az egyikből meg is maradt valamennyi. Egyébként ez a híres Fish & Chips nem más, mint rántott hal, sült krumplival. Igazából megérdemel majd egy újabb esélyt, mert lehet, hogy csak az utcai büfét hibáztuk el, és nem itt kellett volna kipróbálnunk. Ja, és a legmókásabb az egészben az volt, amikor megvettem az adagomat, és sétáltam vele oda az első padhoz, egyszer csak platty, egy madár rápottyantott a kajámra. De úgy telibe, teljesen, amennyire csak lehet. Biztos úgy gondolta, megpróbálja ő is feljavíta egy kicsit. Hát hál’ isten ez nem sikerült neki, ugyanis a egy műanyagdobozban adták az étket, aminek a tetejét ráhajtottam, hogy ne hűljön ki. Madarunknak csak ezt a tetőt sikerült lesz#rnia, már elnézést a kifejezésért, de ezt sokkal szebben nem lehet írni. :) Jót nevettünk Violával az egészen, most aztán szerencsém lesz. Engem mindig eltalálnak a madarak, ez már nem az első eset, és nem is a második eset. Azért arra kíváncsi lettem volna, milyen képet vágok, ha nincs ráhajtva a kajára a doboz teteje. Így viszont sikerült elfogyasztani az 5 Fontért ( 1700 Ft ) vásárolt halat a krumplijával – égből pottyant feltéttől függetlenül, nem nyerte el a tetszésem.