Greenwich

Utazás Greenwich-be, állatok a parkban

Utazás Greenwich-be, állatok a parkbanGreenwich eddig még kimaradt, és nem mehetünk úgy haza Londonból, hogy nem tettük az egyik lábunkat anyabolygónk nyugati féltekére, a másikat pedig a keletire. Hát lehet ezt kihagyni? Nem… :) Tube-ra pattantunk, Canary Wharf-nál átszálltunk a DLR-re (Docklands Light Railway), ami valami magasvasút/metró féle dolog. Hol itt, hol ott megy, ahol éppen jobb neki. :) Mi a felszínen utaztunk rajta tovább dél felé a Cutty Sark nevű megállóig. A Cutty Sark nem egy cápa – azt nem így írják -, hanem a világ utolsó, épen maradt teaszállító hajója. Volt.

Utazás Greenwich-be, állatok a parkban

Mert sajnos leégett pár éve. Persze biztos vagyok benne, hogy újjáépítik, szóval nem aggódom. Épp csak rosszkor jöttünk, még nincsenek készen vele. Szóval erről lemaradtunk, de abszolút nem szomorkodtunk miatta, inkább a Temze túloldalán magasodó tornyokat fotóztuk nagy vidáman. Majd nekiindultunk a dombnak, merthogy Greenwich egy dombon van. A park itt is el van kerítve, díszes kapun át léphetünk be a zöldbe. Két kölyök gördeszkán gurul le a dombról, megtehetik, makulátlan minőségű az aszfalt, még a járdán is. Bár ez egy park, egy rendőrautón kívül nem láttunk más motorhajtású járművet, itt is van bringasáv. Sétálunk felfelé Violámmal egy erdős rész mellett, amikor teljes természetességgel megszólal a párom: Ott egy róka! Bezzeg amikor Erdélyben sátraztunk a plájon, nem volt ilyen nyugodt a róka láttán. :) Most van köztünk egy kerítés, és a róka nem pályázik a kajánkra, Utazás Greenwich-be, állatok a parkbanépp csak a farkát sikerül elkapni egy fényképre, aztán többet nem látjuk a bozóttól. Azért ez nem semmi, hogy itt még egy városi parkban is vannak rókák. Vagy legalábbis egy biztosan van. :) Pár méterrel feljebb ismét egy állati élményben részesítenek minket a mókusok. Először a járdán kacérkodik velem az egyik, aztán mikor feladtam a kis kíváncsi lefényképezésével, egy másikat pillantok meg, amint a kerítés tetején ül, közben pedig szabályosan fogja a kerítés léc kis gömb alakú tetejét, és kapaszkodik benne. Ez még hagyján, de mindeközben hagyta magát egészen közelről lefényképezni, amivel nagyon nagy örömöt szerzett Árpika fényképész lelkének. Szóval ez a mókus igazán jó arc volt, örültünk neki.

Greenwich, Royal Observatory, 0 hosszúsági fok

Felérve a domb tetejére, bent a Royal Observatory-ban, azaz a Királyi Csillagvizsgálóban aztán még nagyobb öröm ér minket, hiszen éppen sikerül elkapnunk az 1 órás előadást. Egy fehér köpenyes fickó hívja össze a népet a kis belső térre, ahol aztán mondókába kezd a hosszúsági fokok szükségességéről, és létrejöttükről, a csillagvizsgáló történetéről. Kezdetben például pár

méterrel odébb volt a zéró hosszúsági fok, de az építész, aki a régi csillagvizsgáló épületét tervezte, nem gondolt arra a tényre, hogy egy csillagvizsgálóból nem árt, ha kilát az ember. Egy szóval nem volt elég, vagy megfelelő ablaka az épületnek, ezért felhúztak egy újat, ami aztán magával vonta, hogy a 0 hosszúsági fok odébb kerüljön. Szóval elég mókás volt az előadás, a fickónk jól beszélt, sokszor a közönséget is

bevonva a történetbe, vicces volt. Ha Greenwich-et nézitek meg, legyetek ott a Royal Observatory udvarán délután 1 órakor, érdemes a 20 percet rászánni erre a kis előadásra, ha ért az ember angolul. A 0 hosszúsági fokot éjjel egy zöld lézer is jelképezi, illetve nappal is ott van, csak nem látni. Aztán van még egy kb. 10 cm széles fém sáv is a földrefektetve, meg egy furcsa alakú fémszobor, ami előtt persze sorban állás van, hogy mindenki hazavihessen egy fényképet, amin az egyik lába keleten, a másik nyugaton. Én inkább mérleget álltam a vonalon, és úgy tűnt, ez a mérleg másoknál is megállta a helyét, mert utánam többen is beálltak a mérlegbe a nullán. Bent a házban van egy kis kiállítás, na és persze vásár – a belépődíj helyett, amit már megszoktunk, és nagyon szeretünk. Na és persze: nem veszünk az ég világon semmit! :) Nekem az emlék itt van a betűkben, a fényképekben, ez el nem kopik, ki nem fakul soha, nem úgy, mint tenné ez a fekete póló a piros Prime Meridian Line-al 30 Fonttért. Kicsit odébb megtaláltuk a Peter Harrison planetáriumot a bronz kúpjával, amit elvileg kettészel a 0 line, gyakorlatilag – a Google Earth szerint – nem, vagy csak megint áthelyezték, én már nem tudom, de valahol itt van, az biztos. :) A planetáriumban végighallgatunk egy 5 perces mozit a világmindenség végtelenségéről, majd újra kitesszük magunkat a napra.

Greenwich Park

Felfedezzük a park hátsó részeit is, először egy gyönyörű, hatalmas fára leszünk figyelmesek egy rét közepén. Érdekes, hogy most is zöld télen, pedig nem fenyő.Greenwich Park

A lehető összes módon beveszem, és meghódítom a fánkat, panoráma képek készülnek, majd fel is mászom az első ágakra. Ha újra kisgyerek lehetnék, és itt laknék valahol a környéken, egész napokat tudnék eltölteni ezen a fán a barátokkal. De mivel ez már nem így van, és csak látogatóban vagyunk a városban Violával, hamar továbbállunk, mert van még mit megnézni bőven errefelé. Hátul van egy tó is egy elkerített részben. Meg kell keresnünk a kaput, kerülünk pár száz métert, de nem hiába,Greenwich Park gyönyörű fenyős ligetek közé vezet be a sétány, persze nem is bírjuk ki, hogy rajta maradjunk, rálépünk a gyepre, és besétálunk a fák közé, más is így tesz, én meg már extázisban vagyok a látványtól, és nem győzök fényképezni, és ámuldozni. Ez gyönyörű, minden tiszta zöld, pedig itt vagyunk egy város közepén, januárban. Most ez már önmagában élményt jelent, de bármelyik másik évszakban jövünk, valószínű a virágok sokasága ejtett volna ámulatba. Rengeteg itt is a rózsakert, és a virágágyás, persze most alig egy-két bokor virágzik csak néhol.Greenwich Park Egy bácsika elegyedik szóba velünk, első kérdése, hogy hova valósiak vagyunk, majd a második mondata: Hodzvad. Aha, tessék, hogy tetszett mondani? – Hodzvagy? Áááá! Hogy, hogy vagyok? Fine, thanks… :) Greenwich ParkAz öregnek volt valami lengyel katonatársa, akinek a szomszédai magyarok voltak… Najó, ez nem így volt, csak igazából már fogalmam sincs, honnan tudta ezt a mondatot magyarul, na de mi sokkal többet tudtunk az ő nyelvén, szóval nem voltunk zavarban. Mesélt egy kicsit erről-arról, volt idő, mikor itt lakott. Hmm, az nem lehetett rossz! Lassan visszafelé vesszük az irányt a park nyugati oldalán, innen gyönyörű a kilátás a park alsó részeire, háttérben National Maritime Museum-al, és a Royal Naval College-el, vagyis a Hajózási Múzeummal, és Tengerészeti Főiskolával. Ja és persze leghátul még mindig ott magasodnak a Canary Wharf felhő karcoldái. Lenne még mit megnézni itt, az biztos. Na de mindent nem lehet egyszerre, nem bírná a szarka farka…

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary WharfEgy idefelé meglátott kocsmát keresve egy kis piacra tévedünk, így a mai Fish & Chips elmaradt, ellenben Viola talált két szép szoknyát potom pénzért. Hazafelé még leszállunk a DLR-ről a Crossharbour nevű megállónak, ugyanis idefelé sikerült észrevennünk itt egy ASDA nevű áruházat, amit persze nem volt szabad kihagyni. Végülis ez is egy élmény volt valahol – így utólag. Mondjuk képzelj el egy elit teszkót. Tudom, nehéz. :) Képzelj el egy teszkót, ahol amikor belépsz, egy jólöltözött fickó kezedbe adja a kosarat. Nem megy, mi?

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

Ez még mind hagyján, de amikor beállok a pénztárnál a sorba egy négyes pakk ale-val (sörrel), és egy nagy zacskó chips-el, előttem egy vásárló már végigpakolta a hosszú futószalagot, de elöl integet, hogy álljak be elé, hiszen alig van nálam cucc, gyorsan végzek a fizetéssel. Az államat kerestem még az első sör után is odakint a padon. Odahaza pofátlannak tartottam az egyik cimborámat, amiért több ízben is eljátszotta ezt a boltokban, előrekéredzkedett, hogy nála csak néhány üveg Dreher Antal van… Itt meg maguktól előreengedik az embert. Nem rossz… Szóval odakint ültem egy padon az ASDA előtt, iszogattam a söröket, és azon tűnődtem, hogy mennyire más itt minden, mint otthon. A bejárat előtt egy fazon egy Big Issue nevű újságot árul, mindenkinek hangosan kínálja, aki elmegy előtte, persze az emberek legtöbbje szó nélkül elsétál előtte,

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

ő mégis mindenkinek odaszól még a háta mögé egy thank you-t. Először nem értettem, miért áll ott, és miért árulja az a vackot, teljesen reménytelennek tűnt a vállalkozása, de aztán, ahogy fogyott a sör, és telt az idő, megértettem. 100 emberből kb. ketten vettek tőle újságot, és egy harmadik csak úgy odaadta az apróját. Biztos keresett a fickó már vagy 50 Penny-t, amíg én már megittam egy Fontnyit is a sörből. Ez a fickó itt mellettem pedig a padon, vajon mi fán terem az ilyen pofa? Leül, vár, aztán eltűnik, megint leül… Biztosan ő is az asszonyra vár, aki vásárol. Az enyém már háromszor negyed órája. Pedig csak egyet ígért. De én már ismerem, engem nem ver át, jól felkészülten bevásároltam, és galád módon 3 sörrel és a körülettem lévő élet megfigyelésével remekül elszórakoztattam magam, amíg Viola ugyanezt tette odabent. Míg végül végre kijött jól megpakolt szatyrokkal. Tud vásárolni a leány, már az otthoniaknak is megvett majdnem mindent. Én majd csak az utolsó pillanatban, az utolsó Penny-kből.Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf Mivel sok a cuccunk, egyenest haza vesszük az irányt a hotelbe. Canary Wharf-nál átszállunk a DLR-ről Jubilee (ejtsd: Dzsubili) Line-ra. This train terminates at Stanmore. Please mind the gap and the closing doors! Nagyon bírom ezt a szöveget, ahogy bemondják. Mondjuk, ha huzamosabb ideig itt élnék, már biztos unnám, de most tetszik nagyon. :)