HMS Belfast

Éjszakai futás (fotózás) a Temze partján

Én estére futást gondoltam ki magamnak, így át is vedlek futómezbe, Viola kicsit kimerül már a sűrű napjainktól, ezért pihen egyet, amíg én futva-fényképezve belevetem magam újra London városába, ami csak egyre jobban tetszik, ahogy egyre többet látok belőle. A Vicent Square-t érintve hamar kint termettem a Horseferry Road-on, majd a Lambeth Bridge által a River Thames, azaz a Temze túloldalán. Innen aztán jobbnál jobb éjszakai képeket lehetet készíteni a parlamentről (Houses of Parliament) és a Big Benről.

Állványom a sétány és a folyó közti széles kőkorlát. A Westminster hidat elhagyva a London Eye alatt találtam magam, hál ‘isten volt itt egy park, a Jubilee Gardens, ami inkább egy rét, mert nem sok fát számlám. Na szóval azért örültem ennek a kis rétnek, mert a túlsó sarkából még éppen belefért egy képbe london szeme, hosszú záridővel persze. Aztán szaladtak a hidak a Temze felett,

Árpika szaladt a parton, és egy-kettőre a Millennium Bridge mellett találta magát, a túloldalt már ott figyelt a Szent Pál Katedrális kupolája – The Dome of the St. Paul’s Cathedral. Én meg nem mertem elég fényképet készíteni, meg ne fázzak izzadtan. A Millenium Bridge egy gyalogos híd a Temze felett, a Tate Modern, és a St. Paul’s katedrális között. Elég impresszív látvány, átkelni sem különb érzés rajta, feltéve persze, ha az embernek a háta mögött van a csúnya Tate Modern, és a szeme előtt a St. Paul. :) Mint ahogy nekem is volt. Utóbbit észre sem vettem, hogy ott van a sötétben. Szóval átkeltem, vissza az északi partra. Itt aztán kicsit botorkálni kellett, mire újra part menti sétányokra leltem, ahonnan már lehetett fényképezni a híres Tower Bridge-et, és az előtte parkoló, a hidak által már örökre a Temzének ezen szegletébe zárt megboldogult

csatahajót, a HMS Belfast. Ahogy futottam középen felnyílni most nem akaró híd felé, teljesen megfeledkeztem róla, hogy a parton itt áll még a Tower of London is, az egykori börtön-erőd. Így nagy meglepetéssel ért, hogy van még mit fényképeznem, mielőtt metróra szállnék. A Tower… ááhh, nem áradozok. Szóval tetszett. Meg a bridge is! Meg az is, hogy egy vicces kedvű bácsika megkérdezte tőlem, hogy merre van a World Trade Center. Mondtam neki, hogy wrong city, meg hogy already done. Rosssz városban jár, és annak különben is már vége. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy csak tudatlan vagyok, és tényleg van egy ilyen nevű épület itt. De aztán túltettem magam a dolgon, mint ahogy egy Twix-en is a metrón hazafelé. Itt az emberek egyáltalán nem néznek ki azért, mert melegítőben utazom a metrón. De nem azért, mert közömbösek, mint otthon, hanem mert itt annyi az őrült különc, hogy én a futószerkómmal elbújhatok mögöttük.

Fish & Chips

Fish & ChipsInnen a partról kiválóan rálátunk a HMS Belfast-ra, és a Tower Bridge-re, immár nappal. :) A Towernél végre sort kerítünk a régen várt Fish & Chips-emre is, hát mi jót írjak róla… Csalódás volt. Amit itthon ettem halféléket, mind sokkal finomabb volt. Na meg rögtön kettőt vettünk, ami hiba volt, hiába csaptuk agyon ketchupal, mustárral, és majonézzel őket, alig bírtuk megenni a halakat -nem azért, mert sok volt… -, azt hiszem, az egyikből meg is maradt valamennyi. Egyébként ez a híres Fish & Chips nem más, mint rántott hal, sült krumplival. Igazából megérdemel majd egy újabb esélyt, mert lehet, hogy csak az utcai büfét hibáztuk el, és nem itt kellett volna kipróbálnunk. Ja, és a legmókásabb az egészben az volt, amikor megvettem az adagomat, és sétáltam vele oda az első padhoz, egyszer csak platty, egy madár rápottyantott a kajámra. De úgy telibe, teljesen, amennyire csak lehet. Biztos úgy gondolta, megpróbálja ő is feljavíta egy kicsit. Hát hál’ isten ez nem sikerült neki, ugyanis a egy műanyagdobozban adták az étket, aminek a tetejét ráhajtottam, hogy ne hűljön ki. Madarunknak csak ezt a tetőt sikerült lesz#rnia, már elnézést a kifejezésért, de ezt sokkal szebben nem lehet írni. :) Jót nevettünk Violával az egészen, most aztán szerencsém lesz. Engem mindig eltalálnak a madarak, ez már nem az első eset, és nem is a második eset. Azért arra kíváncsi lettem volna, milyen képet vágok, ha nincs ráhajtva a kajára a doboz teteje. Így viszont sikerült elfogyasztani az 5 Fontért ( 1700 Ft ) vásárolt halat a krumplijával – égből pottyant feltéttől függetlenül, nem nyerte el a tetszésem.