közlekedés

Érkezés Lutonra

Hajnalban indult a gépünk Ferihegy 1-ről. Próbáltam kitalálni, hogy akkor most melyik oldalra is érdemes ülni, ha 11000 méterről szeretném csodálni a napfelkeltét, de sajnos nem sikerült az ablak mellé telepedni, viszont egy olyan srác ült az ablak mellett, aki dolgozni ment ki Londonba. Sajna már csak a leszállásnál kezdtünk dumálni, azt mesélte, hogy simán lehet munkát találni Londonban, anno csak úgy kijött pár hétre, aztán elfogyott a pénze, gondolt egyet, és munkát keresett – és kapott. Szóval leszálltunk Londonban GMT, azaz helyi idő szerint 8:10-kor. Rövid poroszkálás után sikerült megtalálni a 10-es bus stopot, ahol nem egy szép sárga EasyBus várt minket, ahogyan azt mi elképzeltünk, hanem az alvállalkozó Green Line, ki nem találnátok, de zöld busza. A Sofőr mellett még volt két-három másik tipikus ingléze figura, akik azért voltak, hogy pakolják a busz aljába a csomagokat, és tereljék a népet. Elfele a busztól, miután úgy gondolták, hogy most már tele lesz utasokkal, és épp, mikor már az én táskámat is rakták volna be. El lettem terelve. Hál’ isten, ez nagyon nem tántorított el attól, sőt motivált rá, hogy kezdjem lobogtatni e figurák felé a kinyomtatott booking-ot, azaz a foglalást igazoló lapot, és bizony belátták embereink, hogy igazunk van, és Violával bérelt helyünk van ezen a buszon befelé London szívébe.

Utazás Lutonról London szívébe

Vagyis csak a szívének a csücskéig, mivel ezen a szép napon 15000 Metropolita Poliszmanus készült tüntetni azért, hogy ne a ledolgozott órák után kapják a bérüket, hanem a végzetségük alapján. Ezért csak a Baker Street-ig vitt minket ez a busz. De nem volt ám akármilyen ez az út sem. Először is, rengeteget álltunk hatalmas dugókban, tekeregtünk Luton utcáin, hogy aztán kijussunk egy zsúfolásig megtelt, totálisan beállt autópályára. A közlekedés balkezes, igen, valóban, ezt már tudtuk eddig is. De azt nem, hogy itt az Opelt valamiért Vauxhallnak hívják, és hogy az angolok – milyen jogosan! – indexelnek befelé is a körforgalomban. Úgy értem, mikor benne vannak a kör forgalmában odabent, de nem akarnak kifelé hajtani belőle, akkor indexelnek a kör belseje felé, bizony! És amíg ott álltunk hosszú percekig egy ilyen gyönyörűséges körforgalom előtt, hogy végre áthaladhassunk rajta, rá kellett jönnöm, hogy ez nem hülyeség, hanem igen is hasznos dolog, csinálhatná így más nemzet autósa is, pl. a magyaré. Meg például átlagsebesség mérés is okos dolog az autópályán, ilyet is láttunk. Két kamera egymástól x km-re, ha y időn belül látják z autót, akkor bizony a két pont között túl gyorsan hajtott, milyen pofon egyszerű, és miért csak itt látok ilyet?

Home, Sweet Home… – Irány haza! :)

Este összepakoltunk a parányi szállodaszobánkban, teát főztünk, majd hajnalni 4:30-kor felkeltünk, hátunkra vetünk a táskánkat, leadtuk az ajtónyitó kártyát a recepción, majd kibattyogtunk a 6-os Bus Stopba a Victoria mellé. Még szombat este megkérdeztem egy buszsofőrt itt, hogy biztosan el fogjuk-e érni a repülőnket ezzel a busszal, aggódtam neki egy sort az idefelé kapott dugóról, de megnyugtatott, hogy nem kell izgulnom, kora reggel nem lesz dugó, 1 óra alatt a lutoni reptéren leszünk. Csak egyre vigyázzunk, hogy legyünk itt időben. Hát most itt vagyunk, érkezik a busz, és mi bepakolunk, felszállunk, kigurulunk, elhagyjuk a Victoriát, elhajtunk a Wellington Arch mellett, végig a Hyde Park oldalában, felveszünk még néhány utast a Baker Street-i megállóban, majd elhagyjuk a várost. Még sötét van, nem látni odakint sokat, zenét hallgatok, és közben pörögnek a fejemben az elmúlt pár nap képei. London nagyszerű hely, nekem nagyon bejött, egy nagy halom jobbnál jobb emlékkel, szebbnél-szebb élménnyel térünk most haza. A repülőből hazafelé még sikerül megcsodálnunk egy csomó ismeretlen napsütötte vidéket valahol Csehország, majd Szlovákia területén, végül, ahogy a kapitány is bemondta, Esztergom felett beléptünk Magyarország légterébe. Eddig nem látott szögből (felülről!) láthattam a Börzsönyt, csak a Nagy-Hideg-hegy tetején fedte hó. Majd jött a Zebegény, amit a jól ismert kanyarban megkerült a Duna. Valahol ott van lent a kedvenc Tigris kocsmánk a Yoda-kutyával, jó lesz nyáron arra biciklizni. :) Aztán elvesztettem a fonalat, talán tettünk is egy karikát, annyit kanyarogtunk, mire leszálltunk Ferihegy 1-en. Újra itthon, BKV, Köki… Itthon más minden. Remélem egyszer Budapesten is látom majd azt a sok jót, amit Londonban tapasztaltunk. Mondjuk kezdésnek állhatnának az emberek a mozgólépcsőn a jobb oldalra, hogy aki siet, el tudjon menni mellettük. Ez nem kerülne semmibe, csak egy egyszerű szabály, amit ha betartanának az emberek, egy picivel jobb lenne a város. Ilyen szabályokkal volt tele London, amit be is tartottak a londoniak, és ez nagyon tetszett. London sokkal nagyobb város, mint Budapest, mégis képes sokkal jobban működni, sőt, megkockáztatom, szerintem élhetőbb város, mint Budapest. Persze biztosan nem láttam mindent, de amit láttam, amit tapasztaltam, az nagyon tetszett. Londont érdemes volt látni, nagy élmény volt.