Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

Innen átmetróztunk a Victoria Embarkment Gardens-be, ez egy kis park a Temze partján, itt található a Cleopatra’s Needle nevű obelisk, ami nem tudom,

hogyan került ide, Egyiptomban lenne a helye. Ezek a sunyi angolok… A Golden Jubilee hídak két gyaloghíd egy vasúti híd két oldalán, from the southone – a déliről fantasztikusan rálátni a London Eye-ra, a Parkalmentre, és a Big Benre. A London Eye tövében található County Hall bejáratánál találkoztunk a Madame Tussaud’s-ból megszökött Pierce Brosnan-el, majd visszasétáltunk a Temze másik oldalára a Westminster hídon. A Parliament Square-re lyukadtunk ki, innen tök jól rálátni a Big Benre – végre nem bújkál mögötte a Nap -, a Westminster apátságra. Olyannyira, hogy előbújik egy sör a táskámból, és leülünk Violámmal egy padra. Amint a sör véget ért, úgy döntöttünk, hogy ideje végre kipróbálni a híres doubel decker-t, azaz a városban milliószámra száguldozó piros emeletes buszok egyikét. Mivel Viola tegnap okosan beszerzett egy bus map-et is, kinéztük róla a nekünk megfelelő járatot, majd másodikra a helyes buszmegállót is megtaláltuk. Jött a busz, mi pedig helyet foglaltunk rajta, naná, hogy az emeleten! Fantasztikus, a magasból rálátni mindenre, alattad az utca, az autók, az emberek, mindenki próbálja ki! A Harrodsig buszoztunk, ez egy híres csili-vili áruház, ahová állítólag metrószerelvénnyel hordják az árut, és… mittudom, igazán nem érdekelt, körülnéztünk kicsit benne, de nem igazán fogott meg ez a világ. Amúgy nem volt olyan nagyon drága itt minden, de csak azért nem vettünk semmit, hogy elmondhassuk: ezt a Harrodsban vettünk. Akkor már inkább a Tesco. Szóval ezt a Harrods-ot igazából csak azért néztük meg, hogy ez is meglegyen, de lehet, hogy ki kellett volna hagyni, mert innentől elég kapkodósra sikerült minden a színházig, villámgyorsan hazamentünk, és már csak nekem sikerült lezuhanyoznom, amíg Viola bevárásolt a közeli Sainsbury-ben.

Éjszakai futás (fotózás) a Temze partján

Én estére futást gondoltam ki magamnak, így át is vedlek futómezbe, Viola kicsit kimerül már a sűrű napjainktól, ezért pihen egyet, amíg én futva-fényképezve belevetem magam újra London városába, ami csak egyre jobban tetszik, ahogy egyre többet látok belőle. A Vicent Square-t érintve hamar kint termettem a Horseferry Road-on, majd a Lambeth Bridge által a River Thames, azaz a Temze túloldalán. Innen aztán jobbnál jobb éjszakai képeket lehetet készíteni a parlamentről (Houses of Parliament) és a Big Benről.

Állványom a sétány és a folyó közti széles kőkorlát. A Westminster hidat elhagyva a London Eye alatt találtam magam, hál ‘isten volt itt egy park, a Jubilee Gardens, ami inkább egy rét, mert nem sok fát számlám. Na szóval azért örültem ennek a kis rétnek, mert a túlsó sarkából még éppen belefért egy képbe london szeme, hosszú záridővel persze. Aztán szaladtak a hidak a Temze felett,

Árpika szaladt a parton, és egy-kettőre a Millennium Bridge mellett találta magát, a túloldalt már ott figyelt a Szent Pál Katedrális kupolája – The Dome of the St. Paul’s Cathedral. Én meg nem mertem elég fényképet készíteni, meg ne fázzak izzadtan. A Millenium Bridge egy gyalogos híd a Temze felett, a Tate Modern, és a St. Paul’s katedrális között. Elég impresszív látvány, átkelni sem különb érzés rajta, feltéve persze, ha az embernek a háta mögött van a csúnya Tate Modern, és a szeme előtt a St. Paul. Mint ahogy nekem is volt. Utóbbit észre sem vettem, hogy ott van a sötétben. Szóval átkeltem, vissza az északi partra. Itt aztán kicsit botorkálni kellett, mire újra part menti sétányokra leltem, ahonnan már lehetett fényképezni a híres Tower Bridge-et, és az előtte parkoló, a hidak által már örökre a Temzének ezen szegletébe zárt megboldogult

csatahajót, a HMS Belfast. Ahogy futottam középen felnyílni most nem akaró híd felé, teljesen megfeledkeztem róla, hogy a parton itt áll még a Tower of London is, az egykori börtön-erőd. Így nagy meglepetéssel ért, hogy van még mit fényképeznem, mielőtt metróra szállnék. A Tower… ááhh, nem áradozok. Szóval tetszett. Meg a bridge is! Meg az is, hogy egy vicces kedvű bácsika megkérdezte tőlem, hogy merre van a World Trade Center. Mondtam neki, hogy wrong city, meg hogy already done. Rosssz városban jár, és annak különben is már vége. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy csak tudatlan vagyok, és tényleg van egy ilyen nevű épület itt. De aztán túltettem magam a dolgon, mint ahogy egy Twix-en is a metrón hazafelé. Itt az emberek egyáltalán nem néznek ki azért, mert melegítőben utazom a metrón. De nem azért, mert közömbösek, mint otthon, hanem mert itt annyi az őrült különc, hogy én a futószerkómmal elbújhatok mögöttük.