munka

Érkezés Lutonra

Hajnalban indult a gépünk Ferihegy 1-ről. Próbáltam kitalálni, hogy akkor most melyik oldalra is érdemes ülni, ha 11000 méterről szeretném csodálni a napfelkeltét, de sajnos nem sikerült az ablak mellé telepedni, viszont egy olyan srác ült az ablak mellett, aki dolgozni ment ki Londonba. Sajna már csak a leszállásnál kezdtünk dumálni, azt mesélte, hogy simán lehet munkát találni Londonban, anno csak úgy kijött pár hétre, aztán elfogyott a pénze, gondolt egyet, és munkát keresett – és kapott. Szóval leszálltunk Londonban GMT, azaz helyi idő szerint 8:10-kor. Rövid poroszkálás után sikerült megtalálni a 10-es bus stopot, ahol nem egy szép sárga EasyBus várt minket, ahogyan azt mi elképzeltünk, hanem az alvállalkozó Green Line, ki nem találnátok, de zöld busza. A Sofőr mellett még volt két-három másik tipikus ingléze figura, akik azért voltak, hogy pakolják a busz aljába a csomagokat, és tereljék a népet. Elfele a busztól, miután úgy gondolták, hogy most már tele lesz utasokkal, és épp, mikor már az én táskámat is rakták volna be. El lettem terelve. Hál’ isten, ez nagyon nem tántorított el attól, sőt motivált rá, hogy kezdjem lobogtatni e figurák felé a kinyomtatott booking-ot, azaz a foglalást igazoló lapot, és bizony belátták embereink, hogy igazunk van, és Violával bérelt helyünk van ezen a buszon befelé London szívébe.