parkok

Metrózás a Green Parkba, Buckingham palota

Na de megint elkalandoztam messze, és közben nem haladok előre az időben. So we’re traveling on the tube, hatalmas, súlyos hátizsákokkal megrakva. A metrószerelvény éppen csak akkora, hogy beférjen az alagútba, vagyis inkább az alagút akkorka, hogy éppen belefér a szerelvény. A szerelvény teteje alagút formájúra van lekerekítve, hogy beleférjen. Végül is ez is logikus, minek akkora alagút, elég épp így.

A Green Park megállónál leszállunk, fel a felszínre: Zööööld :) Nagy park! Juuhééééééj, itt vagyunk Londonban a Green Parkban. Vagyis a Green Park oldalában, még az utcán, a járdán. A parktól elválaszt minket egy kerítés.

Mi a franc? Hát itt körbe vannak kerítve a parkok, ez a helyzet. Azért csak sikerül megtalálni egy kaput, és letenni magunkat egy padra, egy szusszantásnyira. Egy hosszú egyenes sétány túloldalán a Buckingham palota előtti Victoria emlékművet vélem felfedezni. Várjunk csak, akkor az ott jobbra a fák mögött a Buckingham palota lenne? Hát az nem lehet… Magamban úgy felnagyítottam már ezt a híres palotát, hogy most szinte csalódásként ér a palota látványa, ami persze nem igaz, mert inkább csak mosolygok magamon ezért, és persze a palotán is, ami azért az emlékművel egyetemben össze van rakva, meg kell hagyni. Csak azt nem értem, miért jött rá az idegbaj az őrre a bódé előtt. Össze-vissza lépked, mint valami bábú, meg hadonászik a karjával és a puskájával. Tesz így egy kört, aztán visszaáll a helyére, és ismét nem mozdul. Biztos felhúzták.

St. James Park, mókusok, tarajosok, kerékpárút

A Buckingham Palace Road-on folytatjuk utunkat a Victoria állomás felé, ami egy nagy tömegközlekedési csomópont, vasút-, busz-, és metróállomás, és nem mellesleg innen pár utcányira van a szállásunk, az EasyHotel. Az 5 nap alatt rengetegszer tettük meg ezt az utat, de messze ezen az első alkalomkor tűnt a leghosszabbnak, nyílván a böszme nagy, nehéz hátizsák okozta ezt az érzetet. A szálláson az a szomorú tény fogad minket, hogy a szobánk még nincsen készen, és így nem tudjuk elfoglalni. Csak 3-tól. Najó, kettőtől. Addig letehetjük itt a cuccunkat 5 Font ellenében. Uhhh! Az 1750 jó magyar Forintnak felel meg. És most van dél… Vagy a hátizsákokkal folytatjuk a városnézést – ami így elég rémálom lesz az elmúlt 1-2km-es sétából kiindulva.

Vagy becsengetjük fájó szívvel ezt a pénzmagot. Nehezen ugyan, de végül utóbbi mellett döntöttem. Nem azért jöttem ide, hogy 25 kilós hátizsákkal szenvedjem magam végig a városon, hanem azért, hogy lássam a várost, és jól érezzük magunkat. Ha ez pénzbe kerül, hát legyen, ez nem a spórolás ideje, és helye, hanem éppen a pénzköltésé. Így hát el is felejtem gyorsan, hogy mennyi is az az 5 Font Forintban, és immár könnyű háttal, két apró hátizsákkal visszük az irányt a St. James Park felé. Végig a Warwick Way-en, majd mindenféle utcákon át, a végén már csak találomra,

de kilyukadtunk a park sarkánál. Közben láttunk fantasztikus kocsmákat, és gyönyörű, álomszép, etalon kerékpárutat, jó nagy padkával elválasztva az autósoktól, és a gyalogosok járdájától. Álom… Már csak egy bicikli kéne, hogy jól meg lehessen rajta rakni. Nyélen, természetesen. :) A parkban először egy baráti punk vs. Bobbies boxmeccs közepén találtuk magunkat, vagyis csak hittük, hogy mindjárt találjuk magunkat, de az alternatív tarajosok, csak úgy kekeckedtek a rendőrökkel, mintha a pajtásaik lennének. Utóbbiak pedig csak azért tessékeltél elfelé a környékről a suhancokat, mert a közelben készült a nagy demonstráció. Ja és mindeközben amióta csak itt vagyunk, egy rohadt zajos helikopter köröz a Buckingham palota felett… Rontja az összhatást, amit mindjárt feljavítanak a barátságos mókusok (friendly squirrels), akik majdnemhogy az ember tenyeréből esznek, ami egy magyarhonból szabadult elme számára elsőre szinte felfoghatatlan. Mint ahogy az is, hogy a megszelídült fáramászók nem szeretik a virslis kroásszánt. Bezzeg a mogyoróért füttyszóra odajönnek a lándonerhez, és kiveszik a kezéből.

Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók :)

Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók

Egy Bobby-nőt kérdeztünk meg, hogy merre is van a Regent’s Park, akitől megtudtuk, hogy gyalog is érdemes nekivágnunk, 10 percre sincs innen, Camden Town-tól. Sajnos az idő ekkor már nem volt olyan napsütéses, mint reggel, a park pedig unalmasnak tűnt, mindaddig, amíg a bejáratánál meg nem pillantottam a térképem a Primrose Hill nevű helyet. Ez egy kis domb a Regent’s Parktól Északra, és azt olvastam róla még otthon a neten, hogy rálátni róla egész Londonra. Így hát arra vettük az utunkat, elsétáltunk a London Zoo, azaz az állatkert mellett, kereszteztük a

Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók

Regent’s Canal-t, és máris a Primrose Hill-en találtuk magunkat. Ezek a parkok mind sokkal szebbek lennének tavasszal, nyáron, vagy akár ősszel is, de hát mi most januárban vagyunk itt. Azért így sem rossz. Gonoszul nevetek a hobbifutókon – persze úgy, hogy nem látják -, akik zötyögős 7-8 perc/km-es tempót nyomnak. Mp3-lejátszó mindenkin, egyik kézben fél literes ásványvizes palack a kiszáradás ellen, a másik kézben törölköző a felettébb kellemetlen, és nem kívánatos izzadság ellen, vagy zselé az eléhezés ellen. Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutókUtóbbit én eddig még csak tévében láttam a Tour de France-on. Ezt tolták a versenyzők magukba kaja gyanánt, a kis tubusban lévő zselé tele van gyorsan felszívódó cuccokkal. El sem tudom képzelni, miért kell itt a futóknak ilyen szer, és ásványvizes palack… Biztosan fél napokat futnak így London parkjaiban… És miért ilyen lassan? Feltaláltak az angolok valami új sportot a gyaloglás, és a futás között, a lassú futást? :) Na, végül is nincs helye itt ennek a piszkálódásnak, hiszen még mindig ezerszer jobb, ha az ember ilyen “koca”-futó (Benedek István turista osztályozási módszerét áthelyezve a futókra), mint hogyha egyáltalán nem mozogna. Tehát tessék futni! Akár zenével, vízzel, és zselével. Még mindig jobb, mint nem futni! :) Az, hogy itt a legtöbb ember ilyen cuccokkal fut, az valószínűleg csak azért van, mert itt már olyan szintre jutott a néphülyítés, hogy aki futásra veszi a fejét, az felvértezi magát mindenfélével, amiről a nagy igazmondó médiában azt mondták, hogy majd könnyebb lesz tőle a sport.
Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók
Na de térjünk vissza Londonhoz! Londonhoz, amire tényleg rálátni erről a dombról, igaz csak messziről látni a jellegzetes magasabb épületeket, de azért egy sétának megteszi. Murphy valószínű a környéken lakhat, mert naná, hogy akkor kell elemet cserélnem a fényképezőgépben, amikor egy fél percre kisüt a nap, és készíthetnék szép napsütéses képeket! Nem baj, akkor sem bosszankodunk! :)

Queen Mary's Gardens

Queen Mary's Gardens

Visszakanyarodunk a Regent’s park felé, elsétálunk egy salakos futópálya mellett, itt már 4 percesben mozog egy csávó atlétagatyában, na ez már igen, alig bírnak a mókusok félreugrálni előle. A Regent’s park amúgy elég unalmas hely a többi londoni parkhoz képest, legalábbis ha az ember csak turistaként nézi.

Queen Mary's Gardens

Hittem ezt addig, amíg be nem mentünk a közepén található kör alakú Queen Mary’s Gardens nevű részbe! Itt bent először is állatok hadával találkoztunk, csak úgy ránk támadtak a mókusok, aztán láttunk kacsákat is, és ami nagyon furcsa volt, fekete hattyúkat. Van itt gyönyörű tavacska, szigetecskével, híddal, vízeséssel, bronz-sassal. Rengeteg virág – igen, még most januárban is -, szép rendezett kert. Nem is áradoznék róla, vannak róla képek, azok jobban beszélnek. A lényeg, hogy nagyon tetszett, ezt egyszer látni kell tavasszal is!

Utazás Greenwich-be, állatok a parkban

Utazás Greenwich-be, állatok a parkbanGreenwich eddig még kimaradt, és nem mehetünk úgy haza Londonból, hogy nem tettük az egyik lábunkat anyabolygónk nyugati féltekére, a másikat pedig a keletire. Hát lehet ezt kihagyni? Nem… :) Tube-ra pattantunk, Canary Wharf-nál átszálltunk a DLR-re (Docklands Light Railway), ami valami magasvasút/metró féle dolog. Hol itt, hol ott megy, ahol éppen jobb neki. :) Mi a felszínen utaztunk rajta tovább dél felé a Cutty Sark nevű megállóig. A Cutty Sark nem egy cápa – azt nem így írják -, hanem a világ utolsó, épen maradt teaszállító hajója. Volt.

Utazás Greenwich-be, állatok a parkban

Mert sajnos leégett pár éve. Persze biztos vagyok benne, hogy újjáépítik, szóval nem aggódom. Épp csak rosszkor jöttünk, még nincsenek készen vele. Szóval erről lemaradtunk, de abszolút nem szomorkodtunk miatta, inkább a Temze túloldalán magasodó tornyokat fotóztuk nagy vidáman. Majd nekiindultunk a dombnak, merthogy Greenwich egy dombon van. A park itt is el van kerítve, díszes kapun át léphetünk be a zöldbe. Két kölyök gördeszkán gurul le a dombról, megtehetik, makulátlan minőségű az aszfalt, még a járdán is. Bár ez egy park, egy rendőrautón kívül nem láttunk más motorhajtású járművet, itt is van bringasáv. Sétálunk felfelé Violámmal egy erdős rész mellett, amikor teljes természetességgel megszólal a párom: Ott egy róka! Bezzeg amikor Erdélyben sátraztunk a plájon, nem volt ilyen nyugodt a róka láttán. :) Most van köztünk egy kerítés, és a róka nem pályázik a kajánkra, Utazás Greenwich-be, állatok a parkbanépp csak a farkát sikerül elkapni egy fényképre, aztán többet nem látjuk a bozóttól. Azért ez nem semmi, hogy itt még egy városi parkban is vannak rókák. Vagy legalábbis egy biztosan van. :) Pár méterrel feljebb ismét egy állati élményben részesítenek minket a mókusok. Először a járdán kacérkodik velem az egyik, aztán mikor feladtam a kis kíváncsi lefényképezésével, egy másikat pillantok meg, amint a kerítés tetején ül, közben pedig szabályosan fogja a kerítés léc kis gömb alakú tetejét, és kapaszkodik benne. Ez még hagyján, de mindeközben hagyta magát egészen közelről lefényképezni, amivel nagyon nagy örömöt szerzett Árpika fényképész lelkének. Szóval ez a mókus igazán jó arc volt, örültünk neki.

      Következő oldal →