piac

Camden Town – piac Londonban

Pénteken szép időre ébredtünk, melegítettem egy baked beans-t, azaz paradicsomos babot az ablakpárkányon, és megreggeliztünk. Bármilyen sütés-főzés extremly prohibited in the rooms, azaz nagyon meg van tiltva a szobákban, de hát ez a szobán, és az ablakon kívül történt. :) Még jó, hogy elfogyott az olcsóbb, ablak nélküli szoba a foglalásunk előtt. Bent a szobában nem mertem volna főzni, arról nem is beszélve, hogy egészen biztos, hogy előjött volna az eddig lappangó klausztrofóbiánk, ez a szoba jó ha 6 négyzetméter megvan. De legalább occsovót, kettőnknek 5 napra kijött 200 Fontból azaz 70 ezer Forintból. Ez állítólag olcsónak számít itt.
Első úticélunk a Camden Town volt, ez egy kis bevásárlónegyed északon, a Northern Line-el csodálatosan elérhető. Nevezhettem volna piacnak is. Mindenféle különös cuccot lehet itt kapni, főleg ruhaneműt, cipőket, táskákat, de olyanokat, amit máshol sehol sem. Meg az emberek is olyanok itt. Állítólag! Merthogy most hétköznap van még, és nincs tömeg, alig lézeng néhány ember rajtunk kívül. Nem akarom megtudni, milyen az, amikor itt tömeg van. Érdekes hely, bár én 10 perc alatt végeztem volna vele, de persze nem csak azért jöttünk, hogy Árpika elkészítse a fényképeit, és megnézze amit akar, hanem, hogy Viola vásároljon. Ezt próbáltam tőlem telhetően tolerálni, sikerült, ahogy sikerült… Ettünk curry-s és nem tudom, milyen húst rizzsel, és krumplival, ez finom volt, és bár otthoni viszonyok szerint drága volt, Londonban ez a 4 Font nagyon olcsónak számított ezért az adag étekért. Végül visszafelé menet sikerült Violának találnia néhány nagyon olcsó és nagyon jó táskát, rá akart beszélni, hogy vegyek egyet édesanyámnak is, de én hajthatatlan voltam, és nem vettünk 3 Fonttért több táskát. Helyette viszont felpróbáltunk néhány kalapot. :)

A Covent Garden, és pár szó a vásárlásról, az árakról

A szállásunkon gyorsan megebédelünk, majd újra belevetjük magunkat a városba. A már régen várt Covent Gardenbe vesszük az irányt. A Leicester Square-en jövünk ki a tube-ból, innen már csak egy rövid séta a tér, a Lamb and Flag nevű kocsmát érintve, persze csak kívülről vizuálisan,

mert még nem az a srác vagyok, akinek igazán ízlik a sör, ha korsója 1000 magyar Forintnál többe kerül. :) – talán nem is leszek soha az, ki tudja… -, és mivel épp itt jön szembe egy Tesco, hát betérünk. Sört, és chipset veszünk igen, kövezzetek meg! :) Itt a chipset úgy próbálják eladni, hogy 6-8 kis csomagba rakják egy nagy helyett… A sör is olcsóbb, ha négyes pakkokba vesszük, 3 Font környékén már kap az ember 4 doboz sört, ami egész kibírható, és ami meglepő, hogy nem csak az ára! :) Elősütött, feltétes tesco pizza, nagy: másdél font, azaz kb. 500 Forint. Baked Beans 30 Penny, ami kicsit több, mint 100 Forint… Szóval nem hal itt éhen az ember, akkor sem, ha csóró. Mi pedig máris egy hideg Carling-ot iszunk a Covent Garden előtt a téren egy padon, és chipset eszünk hozzá. Jobbra tőlünk a tér oldalában a  St. Paul’s Church található, nem összekerendő a St. Paul’s Cathetral-al! Előbbit Actors Church-nek is szokták nevezni. A távolban egy utcai zenész játszik, ezt is megnézzük mindjárt. Infó: itt van nyílvános, ingyenes WC. Egyébként ahol voltunk, mindenütt ingyenes volt. Tiszta már nem mindenütt. A Covent Garden eredetileg csak egy piac, gyakorlatilag mindenféle művészek, zenészek, mutatványosok, sőt még egy operaénekesnő is fellépett itt ezen az estén. Szóval a Covent Gardenről megint csak azt tudom írni, hogy jó hely. Az utolsó három estén mindig itt kötöttünk ki végül, így már nem is tudom, melyik nap történt, hogy fogadtunk Violával, hogy az egyik gitáros mindjárt rá fog kezdeni a Sweet Home Alabamára… Annyira éreztem. És tényleg az jött, mi meg alig akartuk elhinni Violával, csak hallgattuk, és élveztük. Itt vagyunk Londonban együtt! :)

A Kilburni piacot keresve

A Kilburni piacot keresveSzombaton a reggelizés után felkerekedtünk, hogy megkeressük a Kilburn-i piacot. Ezen a napon már nem volt érvényes a 3 day travel card-unk, azaz a három napos bérletünk, ezért egy újabb bérletvásárlással kezdődött a tömegközlekedésünk. Sajnos sikerült rossz line-re, azaz rossz vonalra szállnunk, a Kilburn nevű megállót szemeltük ki a Kilburn Park nevű megálló helyett. Leszálltunk egy ismeretlen helyen, ahol hiába kerestül az ismerős templomot, ami elvezet a piachoz, nem találtuk meg, pedig kérdezősködtünk is. Persze a megálló elhibázására már csak napokkal később jöttünk rá, akkor esett le mindez. No, mindenesetre egy idő után feladtuk a keresést, és úgy döntöttünk, hogy ezt a gyönyörű napsütéses időt ami a mai napon ránkköszönt, inkább Greenwich-ben (ejtsd: Grinics) illene eltöltenünk.

Aki a kilburni piacot keresi, a Bakerloo Line-on induljon el, és a Kilburn Park megállónál szálljon le, ha nem akar úgy járni, mint mi! :)