pub

Sörözés egy londoni pub-ban

Sörözés egy londoni pub-banMost viszont rohanás, mert 5 perc múlva az Archway Stationnél kell lennünk, bekapcsolom a telefonomat, látom, hogy Gergő már írt sms-t, egy kocsmában vár minket, szemben a metróval. Nem volt egyedül, egy Gurdy nevű lány is volt vele, aki persze nem beszélt magyarul, így illendőnek tartottuk angolul beszélgetni, persze ez nem ment olyan folyékonyan mint a magyar.

Sörözés egy londoni pub-ban

Egy angol kocsma egész más, mint egy magyar. Csak most utólag esett le, hogy ott nem is dohányoztak, ez nagyon-nagyon tetszene Magyarországon is. Meg az is, ha kb. 10 féle sört csapolnának – persze nem annyiért, amennyiért ott tették :)
Két Carlsberg után már elég későre járt, tube-ra szálltunk, és a Victoriáig, ahonnan rövid séta után, várt minket a hotel a harmadik emeleti szobánkkal. Vagy nevezzük inkább lyuknak :) Mondjuk 200 fontért két főnek 5 napra megérte, pláne, hogy még ablaka is van, nem is akármilyen kilátással.

A Covent Garden, és pár szó a vásárlásról, az árakról

A szállásunkon gyorsan megebédelünk, majd újra belevetjük magunkat a városba. A már régen várt Covent Gardenbe vesszük az irányt. A Leicester Square-en jövünk ki a tube-ból, innen már csak egy rövid séta a tér, a Lamb and Flag nevű kocsmát érintve, persze csak kívülről vizuálisan,

mert még nem az a srác vagyok, akinek igazán ízlik a sör, ha korsója 1000 magyar Forintnál többe kerül. :) – talán nem is leszek soha az, ki tudja… -, és mivel épp itt jön szembe egy Tesco, hát betérünk. Sört, és chipset veszünk igen, kövezzetek meg! :) Itt a chipset úgy próbálják eladni, hogy 6-8 kis csomagba rakják egy nagy helyett… A sör is olcsóbb, ha négyes pakkokba vesszük, 3 Font környékén már kap az ember 4 doboz sört, ami egész kibírható, és ami meglepő, hogy nem csak az ára! :) Elősütött, feltétes tesco pizza, nagy: másdél font, azaz kb. 500 Forint. Baked Beans 30 Penny, ami kicsit több, mint 100 Forint… Szóval nem hal itt éhen az ember, akkor sem, ha csóró. Mi pedig máris egy hideg Carling-ot iszunk a Covent Garden előtt a téren egy padon, és chipset eszünk hozzá. Jobbra tőlünk a tér oldalában a  St. Paul’s Church található, nem összekerendő a St. Paul’s Cathetral-al! Előbbit Actors Church-nek is szokták nevezni. A távolban egy utcai zenész játszik, ezt is megnézzük mindjárt. Infó: itt van nyílvános, ingyenes WC. Egyébként ahol voltunk, mindenütt ingyenes volt. Tiszta már nem mindenütt. A Covent Garden eredetileg csak egy piac, gyakorlatilag mindenféle művészek, zenészek, mutatványosok, sőt még egy operaénekesnő is fellépett itt ezen az estén. Szóval a Covent Gardenről megint csak azt tudom írni, hogy jó hely. Az utolsó három estén mindig itt kötöttünk ki végül, így már nem is tudom, melyik nap történt, hogy fogadtunk Violával, hogy az egyik gitáros mindjárt rá fog kezdeni a Sweet Home Alabamára… Annyira éreztem. És tényleg az jött, mi meg alig akartuk elhinni Violával, csak hallgattuk, és élveztük. Itt vagyunk Londonban együtt! :)

China Town, Soho, Canary Wharf

China Town, Soho, Canary Wharf

Később egy kisebb bolyongás után újra a Leicester Square-en találtuk magunkat, ahonnan a China Town-on, és a Soho-n keresztül a Tottenham Court Road-nál tube-ra szálltunk. A Soho negyed a sexshopjairól, és nem akarom tudni, még miről híres negyed. Emberek tucatjai állnak itt a kocsmák előtt. Ez itt szokás, gondolom nem férnek be, hát a kocsma előtt isznak. De valahogy sokkal kultúráltabban, mint otthon az “italdiszkontok” előtt.

China Town, Soho, Canary Wharf

A tube egy átszállással a Canary Wharf-nál tett ki minket. Érdekes volt látni hogy a Jubilee Line déli megállóiban egy üvegfal van a peron szélén ajtókkal. Ezek az ajtók egyszerre nyílnak és záródnak az állomásra beérkezett metrószerelvény ajtóival, így lehetetlenség beesni a metró alá. Hallottam már róla, hogy van ilyen, de azt nem tudtam, hogy itt Londonban is. A Canary Wharf egy modern üzleti negyed, olyan mint egy kis New York, telis-tele magas irodaépületekkel. Engem különösebben nem fogtak meg a “felhőkarcolók”, de jó volt ilyet is látni.