sör

Sörözés egy londoni pub-ban

Sörözés egy londoni pub-banMost viszont rohanás, mert 5 perc múlva az Archway Stationnél kell lennünk, bekapcsolom a telefonomat, látom, hogy Gergő már írt sms-t, egy kocsmában vár minket, szemben a metróval. Nem volt egyedül, egy Gurdy nevű lány is volt vele, aki persze nem beszélt magyarul, így illendőnek tartottuk angolul beszélgetni, persze ez nem ment olyan folyékonyan mint a magyar.

Sörözés egy londoni pub-ban

Egy angol kocsma egész más, mint egy magyar. Csak most utólag esett le, hogy ott nem is dohányoztak, ez nagyon-nagyon tetszene Magyarországon is. Meg az is, ha kb. 10 féle sört csapolnának – persze nem annyiért, amennyiért ott tették :)
Két Carlsberg után már elég későre járt, tube-ra szálltunk, és a Victoriáig, ahonnan rövid séta után, várt minket a hotel a harmadik emeleti szobánkkal. Vagy nevezzük inkább lyuknak :) Mondjuk 200 fontért két főnek 5 napra megérte, pláne, hogy még ablaka is van, nem is akármilyen kilátással.

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary WharfEgy idefelé meglátott kocsmát keresve egy kis piacra tévedünk, így a mai Fish & Chips elmaradt, ellenben Viola talált két szép szoknyát potom pénzért. Hazafelé még leszállunk a DLR-ről a Crossharbour nevű megállónak, ugyanis idefelé sikerült észrevennünk itt egy ASDA nevű áruházat, amit persze nem volt szabad kihagyni. Végülis ez is egy élmény volt valahol – így utólag. Mondjuk képzelj el egy elit teszkót. Tudom, nehéz. :) Képzelj el egy teszkót, ahol amikor belépsz, egy jólöltözött fickó kezedbe adja a kosarat. Nem megy, mi?

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

Ez még mind hagyján, de amikor beállok a pénztárnál a sorba egy négyes pakk ale-val (sörrel), és egy nagy zacskó chips-el, előttem egy vásárló már végigpakolta a hosszú futószalagot, de elöl integet, hogy álljak be elé, hiszen alig van nálam cucc, gyorsan végzek a fizetéssel. Az államat kerestem még az első sör után is odakint a padon. Odahaza pofátlannak tartottam az egyik cimborámat, amiért több ízben is eljátszotta ezt a boltokban, előrekéredzkedett, hogy nála csak néhány üveg Dreher Antal van… Itt meg maguktól előreengedik az embert. Nem rossz… Szóval odakint ültem egy padon az ASDA előtt, iszogattam a söröket, és azon tűnődtem, hogy mennyire más itt minden, mint otthon. A bejárat előtt egy fazon egy Big Issue nevű újságot árul, mindenkinek hangosan kínálja, aki elmegy előtte, persze az emberek legtöbbje szó nélkül elsétál előtte,

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

ő mégis mindenkinek odaszól még a háta mögé egy thank you-t. Először nem értettem, miért áll ott, és miért árulja az a vackot, teljesen reménytelennek tűnt a vállalkozása, de aztán, ahogy fogyott a sör, és telt az idő, megértettem. 100 emberből kb. ketten vettek tőle újságot, és egy harmadik csak úgy odaadta az apróját. Biztos keresett a fickó már vagy 50 Penny-t, amíg én már megittam egy Fontnyit is a sörből. Ez a fickó itt mellettem pedig a padon, vajon mi fán terem az ilyen pofa? Leül, vár, aztán eltűnik, megint leül… Biztosan ő is az asszonyra vár, aki vásárol. Az enyém már háromszor negyed órája. Pedig csak egyet ígért. De én már ismerem, engem nem ver át, jól felkészülten bevásároltam, és galád módon 3 sörrel és a körülettem lévő élet megfigyelésével remekül elszórakoztattam magam, amíg Viola ugyanezt tette odabent. Míg végül végre kijött jól megpakolt szatyrokkal. Tud vásárolni a leány, már az otthoniaknak is megvett majdnem mindent. Én majd csak az utolsó pillanatban, az utolsó Penny-kből.Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf Mivel sok a cuccunk, egyenest haza vesszük az irányt a hotelbe. Canary Wharf-nál átszállunk a DLR-ről Jubilee (ejtsd: Dzsubili) Line-ra. This train terminates at Stanmore. Please mind the gap and the closing doors! Nagyon bírom ezt a szöveget, ahogy bemondják. Mondjuk, ha huzamosabb ideig itt élnék, már biztos unnám, de most tetszik nagyon. :)