szállás

St. James Park, mókusok, tarajosok, kerékpárút

A Buckingham Palace Road-on folytatjuk utunkat a Victoria állomás felé, ami egy nagy tömegközlekedési csomópont, vasút-, busz-, és metróállomás, és nem mellesleg innen pár utcányira van a szállásunk, az EasyHotel. Az 5 nap alatt rengetegszer tettük meg ezt az utat, de messze ezen az első alkalomkor tűnt a leghosszabbnak, nyílván a böszme nagy, nehéz hátizsák okozta ezt az érzetet. A szálláson az a szomorú tény fogad minket, hogy a szobánk még nincsen készen, és így nem tudjuk elfoglalni. Csak 3-tól. Najó, kettőtől. Addig letehetjük itt a cuccunkat 5 Font ellenében. Uhhh! Az 1750 jó magyar Forintnak felel meg. És most van dél… Vagy a hátizsákokkal folytatjuk a városnézést – ami így elég rémálom lesz az elmúlt 1-2km-es sétából kiindulva.

Vagy becsengetjük fájó szívvel ezt a pénzmagot. Nehezen ugyan, de végül utóbbi mellett döntöttem. Nem azért jöttem ide, hogy 25 kilós hátizsákkal szenvedjem magam végig a városon, hanem azért, hogy lássam a várost, és jól érezzük magunkat. Ha ez pénzbe kerül, hát legyen, ez nem a spórolás ideje, és helye, hanem éppen a pénzköltésé. Így hát el is felejtem gyorsan, hogy mennyi is az az 5 Font Forintban, és immár könnyű háttal, két apró hátizsákkal visszük az irányt a St. James Park felé. Végig a Warwick Way-en, majd mindenféle utcákon át, a végén már csak találomra,

de kilyukadtunk a park sarkánál. Közben láttunk fantasztikus kocsmákat, és gyönyörű, álomszép, etalon kerékpárutat, jó nagy padkával elválasztva az autósoktól, és a gyalogosok járdájától. Álom… Már csak egy bicikli kéne, hogy jól meg lehessen rajta rakni. Nyélen, természetesen. :) A parkban először egy baráti punk vs. Bobbies boxmeccs közepén találtuk magunkat, vagyis csak hittük, hogy mindjárt találjuk magunkat, de az alternatív tarajosok, csak úgy kekeckedtek a rendőrökkel, mintha a pajtásaik lennének. Utóbbiak pedig csak azért tessékeltél elfelé a környékről a suhancokat, mert a közelben készült a nagy demonstráció. Ja és mindeközben amióta csak itt vagyunk, egy rohadt zajos helikopter köröz a Buckingham palota felett… Rontja az összhatást, amit mindjárt feljavítanak a barátságos mókusok (friendly squirrels), akik majdnemhogy az ember tenyeréből esznek, ami egy magyarhonból szabadult elme számára elsőre szinte felfoghatatlan. Mint ahogy az is, hogy a megszelídült fáramászók nem szeretik a virslis kroásszánt. Bezzeg a mogyoróért füttyszóra odajönnek a lándonerhez, és kiveszik a kezéből.

Leicester Square, Piccadily Circus, majd vissza a szállodába

A Gallery után a Leicester (ejtsd: Lesztesz) Square felé vettük az irányt, ahol turistainformációk kerestünk, de nem találtunk. Viszont a tér tényleg szép, itt van mindenféle sztárnak a kézlenyomata a járdában, és itt a híres Odeon mozi, na és persze igaz, amit a neten írtak – tényleg mindenütt last minute színházjegyeket lehet kapni. Tovább balra a színtén híres Piccadilly Circus nevezetű, neonreklámos helyre. Always Coca-Cola, remek :) Itt még tettünk egy kis kitérőt China Town felé, aztán újra kipróbáltuk tájékozódási képességünket a londoni metróban vissza a Victoriára, ahonnan immár sokkal kellemesebb volt a séta a hotelig, ahol aztán még kellemesebb volt a zuhany, és a kilátás az ablakunkból. A szoba a harmadikon parányi, szinte csak egy ágy az egész, a fürdő pedig egy kabin, nincs talán egy négyzetméter sem, de jól ki van találva, egy ember még el fér benne, sőt képes egyszerre a WC-n ülni, fogat mosni a mosdó felett és zuhanyozni egy időben. :) A légkondi központi, és hideget fúj a szobába. Lemegyek, megkérdem, tudunk-e valamit tenni. Azt mondja a recepción a lány, hogy most kapcsolta be nemrég, azért van még hideg a szobában, de ha zavar minket, tud adni hősugárzót. Ez remek, de egyelőre még nem kérjük, majd ha este is hideg lesz…

Camden Town – piac Londonban

Pénteken szép időre ébredtünk, melegítettem egy baked beans-t, azaz paradicsomos babot az ablakpárkányon, és megreggeliztünk. Bármilyen sütés-főzés extremly prohibited in the rooms, azaz nagyon meg van tiltva a szobákban, de hát ez a szobán, és az ablakon kívül történt. :) Még jó, hogy elfogyott az olcsóbb, ablak nélküli szoba a foglalásunk előtt. Bent a szobában nem mertem volna főzni, arról nem is beszélve, hogy egészen biztos, hogy előjött volna az eddig lappangó klausztrofóbiánk, ez a szoba jó ha 6 négyzetméter megvan. De legalább occsovót, kettőnknek 5 napra kijött 200 Fontból azaz 70 ezer Forintból. Ez állítólag olcsónak számít itt.
Első úticélunk a Camden Town volt, ez egy kis bevásárlónegyed északon, a Northern Line-el csodálatosan elérhető. Nevezhettem volna piacnak is. Mindenféle különös cuccot lehet itt kapni, főleg ruhaneműt, cipőket, táskákat, de olyanokat, amit máshol sehol sem. Meg az emberek is olyanok itt. Állítólag! Merthogy most hétköznap van még, és nincs tömeg, alig lézeng néhány ember rajtunk kívül. Nem akarom megtudni, milyen az, amikor itt tömeg van. Érdekes hely, bár én 10 perc alatt végeztem volna vele, de persze nem csak azért jöttünk, hogy Árpika elkészítse a fényképeit, és megnézze amit akar, hanem, hogy Viola vásároljon. Ezt próbáltam tőlem telhetően tolerálni, sikerült, ahogy sikerült… Ettünk curry-s és nem tudom, milyen húst rizzsel, és krumplival, ez finom volt, és bár otthoni viszonyok szerint drága volt, Londonban ez a 4 Font nagyon olcsónak számított ezért az adag étekért. Végül visszafelé menet sikerült Violának találnia néhány nagyon olcsó és nagyon jó táskát, rá akart beszélni, hogy vegyek egyet édesanyámnak is, de én hajthatatlan voltam, és nem vettünk 3 Fonttért több táskát. Helyette viszont felpróbáltunk néhány kalapot. :)

Magyar szállások Londonban

Magyar szállások LondonbanA Victoria-tól a már kedvencé vált Wilson Road-unkon sétáltunk vissza a szállásra ebédelni, már épp a Hotel sarkán voltunk, amikor egy társaságot magyarul hallok beszélgetni. Köszönök nekik, megörülünk egymásnak, beszélgetünk kicsit, a Londonban élő magyar srác éppen most vezeti körbe két otthoni barátját, már-már zavarba ejtően próbál segíteni nekünk is, kapunk tőle két 5 Font kedvezményt jelentő kupont. Amikor pedig meghallja, hogy mennyiért szálltunk meg, egy papírt mutat, rajta nevekkel, és telefonszámokkal. A lapot egy gombnyomással lemásolom egy fényképbe, magyar szállásadók vannak rajta. Akik állítólag jóval olcsóbban kínálnak szállást, mint pl. a mi EasyHotelünk.

Nem tudom, mennyire releváns a lapon található információ, de miért ne lenne az?! A srác nem hiszem, hogy tréfált volna, teljesen spontán, és segítőkész volt. Szóval kedves olvasó, ha szállás után kajtatva akadtál erre az oldalra, klikk a képre, és hívd bátran ezeket a számokat! Aztán jöhetnek a tapasztalatok a hozzászólásokban! ;)