szép kilátás

Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

Innen átmetróztunk a Victoria Embarkment Gardens-be, ez egy kis park a Temze partján, itt található a Cleopatra’s Needle nevű obelisk, ami nem tudom,

Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

hogyan került ide, Egyiptomban lenne a helye. Ezek a sunyi angolok… A Golden Jubilee hídak két gyaloghíd egy vasúti híd két oldalán, from the southone – a déliről fantasztikusan rálátni a London Eye-ra, a Parkalmentre, és a Big Benre. A London Eye tövében található Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, HarrodsCounty Hall bejáratánál találkoztunk a Madame Tussaud’s-ból megszökött Pierce Brosnan-el, majd visszasétáltunk a Temze másik oldalára a Westminster hídon. A Parliament Square-re lyukadtunk ki, innen tök jól rálátni a Big Benre – végre nem bújkál mögötte a Nap -, a Westminster apátságra. Olyannyira, hogy előbújik Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrodsegy sör a táskámból, és leülünk Violámmal egy padra. Amint a sör véget ért, úgy döntöttünk, hogy ideje végre kipróbálni a híres doubel decker-t, azaz a városban milliószámra száguldozó piros emeletes buszok egyikét. Mivel Viola tegnap okosan beszerzett egy bus map-et is, kinéztük róla a nekünk megfelelő járatot, majd másodikra a helyes buszmegállót is megtaláltuk. Jött a busz, mi pedig helyet foglaltunk rajta, naná,Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods hogy az emeleten! Fantasztikus, a magasból rálátni mindenre, alattad az utca, az autók, az emberek, mindenki próbálja ki! A Harrodsig buszoztunk, ez egy híres csili-vili áruház, ahová állítólag metrószerelvénnyel hordják az árut, és… mittudom, igazán nem érdekelt, körülnéztünk kicsit benne, de nem igazán fogott meg ez a világ. Amúgy nem volt olyan nagyon drága itt minden, de csak azért nem vettünk semmit, hogy elmondhassuk: ezt a Harrodsban vettünk. Akkor már inkább a Tesco. Szóval ezt a Harrods-ot igazából csak azért néztük meg, hogy ez is meglegyen, de lehet, hogy ki kellett volna hagyni, mert innentől elég kapkodósra sikerült minden a színházig, villámgyorsan hazamentünk, és már csak nekem sikerült lezuhanyoznom, amíg Viola bevárásolt a közeli Sainsbury-ben.

Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók :)

Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók

Egy Bobby-nőt kérdeztünk meg, hogy merre is van a Regent’s Park, akitől megtudtuk, hogy gyalog is érdemes nekivágnunk, 10 percre sincs innen, Camden Town-tól. Sajnos az idő ekkor már nem volt olyan napsütéses, mint reggel, a park pedig unalmasnak tűnt, mindaddig, amíg a bejáratánál meg nem pillantottam a térképem a Primrose Hill nevű helyet. Ez egy kis domb a Regent’s Parktól Északra, és azt olvastam róla még otthon a neten, hogy rálátni róla egész Londonra. Így hát arra vettük az utunkat, elsétáltunk a London Zoo, azaz az állatkert mellett, kereszteztük a

Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók

Regent’s Canal-t, és máris a Primrose Hill-en találtuk magunkat. Ezek a parkok mind sokkal szebbek lennének tavasszal, nyáron, vagy akár ősszel is, de hát mi most januárban vagyunk itt. Azért így sem rossz. Gonoszul nevetek a hobbifutókon – persze úgy, hogy nem látják -, akik zötyögős 7-8 perc/km-es tempót nyomnak. Mp3-lejátszó mindenkin, egyik kézben fél literes ásványvizes palack a kiszáradás ellen, a másik kézben törölköző a felettébb kellemetlen, és nem kívánatos izzadság ellen, vagy zselé az eléhezés ellen. Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutókUtóbbit én eddig még csak tévében láttam a Tour de France-on. Ezt tolták a versenyzők magukba kaja gyanánt, a kis tubusban lévő zselé tele van gyorsan felszívódó cuccokkal. El sem tudom képzelni, miért kell itt a futóknak ilyen szer, és ásványvizes palack… Biztosan fél napokat futnak így London parkjaiban… És miért ilyen lassan? Feltaláltak az angolok valami új sportot a gyaloglás, és a futás között, a lassú futást? :) Na, végül is nincs helye itt ennek a piszkálódásnak, hiszen még mindig ezerszer jobb, ha az ember ilyen “koca”-futó (Benedek István turista osztályozási módszerét áthelyezve a futókra), mint hogyha egyáltalán nem mozogna. Tehát tessék futni! Akár zenével, vízzel, és zselével. Még mindig jobb, mint nem futni! :) Az, hogy itt a legtöbb ember ilyen cuccokkal fut, az valószínűleg csak azért van, mert itt már olyan szintre jutott a néphülyítés, hogy aki futásra veszi a fejét, az felvértezi magát mindenfélével, amiről a nagy igazmondó médiában azt mondták, hogy majd könnyebb lesz tőle a sport.
Regent's Park, Primrose Hill, és kocafutók
Na de térjünk vissza Londonhoz! Londonhoz, amire tényleg rálátni erről a dombról, igaz csak messziről látni a jellegzetes magasabb épületeket, de azért egy sétának megteszi. Murphy valószínű a környéken lakhat, mert naná, hogy akkor kell elemet cserélnem a fényképezőgépben, amikor egy fél percre kisüt a nap, és készíthetnék szép napsütéses képeket! Nem baj, akkor sem bosszankodunk! :)

Utazás Greenwich-be, állatok a parkban

Utazás Greenwich-be, állatok a parkbanGreenwich eddig még kimaradt, és nem mehetünk úgy haza Londonból, hogy nem tettük az egyik lábunkat anyabolygónk nyugati féltekére, a másikat pedig a keletire. Hát lehet ezt kihagyni? Nem… :) Tube-ra pattantunk, Canary Wharf-nál átszálltunk a DLR-re (Docklands Light Railway), ami valami magasvasút/metró féle dolog. Hol itt, hol ott megy, ahol éppen jobb neki. :) Mi a felszínen utaztunk rajta tovább dél felé a Cutty Sark nevű megállóig. A Cutty Sark nem egy cápa – azt nem így írják -, hanem a világ utolsó, épen maradt teaszállító hajója. Volt.

Utazás Greenwich-be, állatok a parkban

Mert sajnos leégett pár éve. Persze biztos vagyok benne, hogy újjáépítik, szóval nem aggódom. Épp csak rosszkor jöttünk, még nincsenek készen vele. Szóval erről lemaradtunk, de abszolút nem szomorkodtunk miatta, inkább a Temze túloldalán magasodó tornyokat fotóztuk nagy vidáman. Majd nekiindultunk a dombnak, merthogy Greenwich egy dombon van. A park itt is el van kerítve, díszes kapun át léphetünk be a zöldbe. Két kölyök gördeszkán gurul le a dombról, megtehetik, makulátlan minőségű az aszfalt, még a járdán is. Bár ez egy park, egy rendőrautón kívül nem láttunk más motorhajtású járművet, itt is van bringasáv. Sétálunk felfelé Violámmal egy erdős rész mellett, amikor teljes természetességgel megszólal a párom: Ott egy róka! Bezzeg amikor Erdélyben sátraztunk a plájon, nem volt ilyen nyugodt a róka láttán. :) Most van köztünk egy kerítés, és a róka nem pályázik a kajánkra, Utazás Greenwich-be, állatok a parkbanépp csak a farkát sikerül elkapni egy fényképre, aztán többet nem látjuk a bozóttól. Azért ez nem semmi, hogy itt még egy városi parkban is vannak rókák. Vagy legalábbis egy biztosan van. :) Pár méterrel feljebb ismét egy állati élményben részesítenek minket a mókusok. Először a járdán kacérkodik velem az egyik, aztán mikor feladtam a kis kíváncsi lefényképezésével, egy másikat pillantok meg, amint a kerítés tetején ül, közben pedig szabályosan fogja a kerítés léc kis gömb alakú tetejét, és kapaszkodik benne. Ez még hagyján, de mindeközben hagyta magát egészen közelről lefényképezni, amivel nagyon nagy örömöt szerzett Árpika fényképész lelkének. Szóval ez a mókus igazán jó arc volt, örültünk neki.

Greenwich, Royal Observatory, 0 hosszúsági fok

Felérve a domb tetejére, bent a Royal Observatory-ban, azaz a Királyi Csillagvizsgálóban aztán még nagyobb öröm ér minket, hiszen éppen sikerül elkapnunk az 1 órás előadást. Egy fehér köpenyes fickó hívja össze a népet a kis belső térre, ahol aztán mondókába kezd a hosszúsági fokok szükségességéről, és létrejöttükről, a csillagvizsgáló történetéről. Kezdetben például pár

méterrel odébb volt a zéró hosszúsági fok, de az építész, aki a régi csillagvizsgáló épületét tervezte, nem gondolt arra a tényre, hogy egy csillagvizsgálóból nem árt, ha kilát az ember. Egy szóval nem volt elég, vagy megfelelő ablaka az épületnek, ezért felhúztak egy újat, ami aztán magával vonta, hogy a 0 hosszúsági fok odébb kerüljön. Szóval elég mókás volt az előadás, a fickónk jól beszélt, sokszor a közönséget is

bevonva a történetbe, vicces volt. Ha Greenwich-et nézitek meg, legyetek ott a Royal Observatory udvarán délután 1 órakor, érdemes a 20 percet rászánni erre a kis előadásra, ha ért az ember angolul. A 0 hosszúsági fokot éjjel egy zöld lézer is jelképezi, illetve nappal is ott van, csak nem látni. Aztán van még egy kb. 10 cm széles fém sáv is a földrefektetve, meg egy furcsa alakú fémszobor, ami előtt persze sorban állás van, hogy mindenki hazavihessen egy fényképet, amin az egyik lába keleten, a másik nyugaton. Én inkább mérleget álltam a vonalon, és úgy tűnt, ez a mérleg másoknál is megállta a helyét, mert utánam többen is beálltak a mérlegbe a nullán. Bent a házban van egy kis kiállítás, na és persze vásár – a belépődíj helyett, amit már megszoktunk, és nagyon szeretünk. Na és persze: nem veszünk az ég világon semmit! :) Nekem az emlék itt van a betűkben, a fényképekben, ez el nem kopik, ki nem fakul soha, nem úgy, mint tenné ez a fekete póló a piros Prime Meridian Line-al 30 Fonttért. Kicsit odébb megtaláltuk a Peter Harrison planetáriumot a bronz kúpjával, amit elvileg kettészel a 0 line, gyakorlatilag – a Google Earth szerint – nem, vagy csak megint áthelyezték, én már nem tudom, de valahol itt van, az biztos. :) A planetáriumban végighallgatunk egy 5 perces mozit a világmindenség végtelenségéről, majd újra kitesszük magunkat a napra.

Greenwich Park

Felfedezzük a park hátsó részeit is, először egy gyönyörű, hatalmas fára leszünk figyelmesek egy rét közepén. Érdekes, hogy most is zöld télen, pedig nem fenyő.Greenwich Park

A lehető összes módon beveszem, és meghódítom a fánkat, panoráma képek készülnek, majd fel is mászom az első ágakra. Ha újra kisgyerek lehetnék, és itt laknék valahol a környéken, egész napokat tudnék eltölteni ezen a fán a barátokkal. De mivel ez már nem így van, és csak látogatóban vagyunk a városban Violával, hamar továbbállunk, mert van még mit megnézni bőven errefelé. Hátul van egy tó is egy elkerített részben. Meg kell keresnünk a kaput, kerülünk pár száz métert, de nem hiába,Greenwich Park gyönyörű fenyős ligetek közé vezet be a sétány, persze nem is bírjuk ki, hogy rajta maradjunk, rálépünk a gyepre, és besétálunk a fák közé, más is így tesz, én meg már extázisban vagyok a látványtól, és nem győzök fényképezni, és ámuldozni. Ez gyönyörű, minden tiszta zöld, pedig itt vagyunk egy város közepén, januárban. Most ez már önmagában élményt jelent, de bármelyik másik évszakban jövünk, valószínű a virágok sokasága ejtett volna ámulatba. Rengeteg itt is a rózsakert, és a virágágyás, persze most alig egy-két bokor virágzik csak néhol.Greenwich Park Egy bácsika elegyedik szóba velünk, első kérdése, hogy hova valósiak vagyunk, majd a második mondata: Hodzvad. Aha, tessék, hogy tetszett mondani? – Hodzvagy? Áááá! Hogy, hogy vagyok? Fine, thanks… :) Greenwich ParkAz öregnek volt valami lengyel katonatársa, akinek a szomszédai magyarok voltak… Najó, ez nem így volt, csak igazából már fogalmam sincs, honnan tudta ezt a mondatot magyarul, na de mi sokkal többet tudtunk az ő nyelvén, szóval nem voltunk zavarban. Mesélt egy kicsit erről-arról, volt idő, mikor itt lakott. Hmm, az nem lehetett rossz! Lassan visszafelé vesszük az irányt a park nyugati oldalán, innen gyönyörű a kilátás a park alsó részeire, háttérben National Maritime Museum-al, és a Royal Naval College-el, vagyis a Hajózási Múzeummal, és Tengerészeti Főiskolával. Ja és persze leghátul még mindig ott magasodnak a Canary Wharf felhő karcoldái. Lenne még mit megnézni itt, az biztos. Na de mindent nem lehet egyszerre, nem bírná a szarka farka…

      Következő oldal →