tavak

Queen Mary's Gardens

Queen Mary's Gardens

Visszakanyarodunk a Regent’s park felé, elsétálunk egy salakos futópálya mellett, itt már 4 percesben mozog egy csávó atlétagatyában, na ez már igen, alig bírnak a mókusok félreugrálni előle. A Regent’s park amúgy elég unalmas hely a többi londoni parkhoz képest, legalábbis ha az ember csak turistaként nézi.

Queen Mary's Gardens

Hittem ezt addig, amíg be nem mentünk a közepén található kör alakú Queen Mary’s Gardens nevű részbe! Itt bent először is állatok hadával találkoztunk, csak úgy ránk támadtak a mókusok, aztán láttunk kacsákat is, és ami nagyon furcsa volt, fekete hattyúkat. Van itt gyönyörű tavacska, szigetecskével, híddal, vízeséssel, bronz-sassal. Rengeteg virág – igen, még most januárban is -, szép rendezett kert. Nem is áradoznék róla, vannak róla képek, azok jobban beszélnek. A lényeg, hogy nagyon tetszett, ezt egyszer látni kell tavasszal is!

Greenwich Park

Felfedezzük a park hátsó részeit is, először egy gyönyörű, hatalmas fára leszünk figyelmesek egy rét közepén. Érdekes, hogy most is zöld télen, pedig nem fenyő.Greenwich Park

A lehető összes módon beveszem, és meghódítom a fánkat, panoráma képek készülnek, majd fel is mászom az első ágakra. Ha újra kisgyerek lehetnék, és itt laknék valahol a környéken, egész napokat tudnék eltölteni ezen a fán a barátokkal. De mivel ez már nem így van, és csak látogatóban vagyunk a városban Violával, hamar továbbállunk, mert van még mit megnézni bőven errefelé. Hátul van egy tó is egy elkerített részben. Meg kell keresnünk a kaput, kerülünk pár száz métert, de nem hiába,Greenwich Park gyönyörű fenyős ligetek közé vezet be a sétány, persze nem is bírjuk ki, hogy rajta maradjunk, rálépünk a gyepre, és besétálunk a fák közé, más is így tesz, én meg már extázisban vagyok a látványtól, és nem győzök fényképezni, és ámuldozni. Ez gyönyörű, minden tiszta zöld, pedig itt vagyunk egy város közepén, januárban. Most ez már önmagában élményt jelent, de bármelyik másik évszakban jövünk, valószínű a virágok sokasága ejtett volna ámulatba. Rengeteg itt is a rózsakert, és a virágágyás, persze most alig egy-két bokor virágzik csak néhol.Greenwich Park Egy bácsika elegyedik szóba velünk, első kérdése, hogy hova valósiak vagyunk, majd a második mondata: Hodzvad. Aha, tessék, hogy tetszett mondani? – Hodzvagy? Áááá! Hogy, hogy vagyok? Fine, thanks… :) Greenwich ParkAz öregnek volt valami lengyel katonatársa, akinek a szomszédai magyarok voltak… Najó, ez nem így volt, csak igazából már fogalmam sincs, honnan tudta ezt a mondatot magyarul, na de mi sokkal többet tudtunk az ő nyelvén, szóval nem voltunk zavarban. Mesélt egy kicsit erről-arról, volt idő, mikor itt lakott. Hmm, az nem lehetett rossz! Lassan visszafelé vesszük az irányt a park nyugati oldalán, innen gyönyörű a kilátás a park alsó részeire, háttérben National Maritime Museum-al, és a Royal Naval College-el, vagyis a Hajózási Múzeummal, és Tengerészeti Főiskolával. Ja és persze leghátul még mindig ott magasodnak a Canary Wharf felhő karcoldái. Lenne még mit megnézni itt, az biztos. Na de mindent nem lehet egyszerre, nem bírná a szarka farka…

Újra a Hyde Parkban, I love Baked Beans :)

Újra a Hyde Parkban, I love Baked Beans :)Utolsó reggelünkön a Hyde Park-ot hódítottuk meg újra. Durva, hogy itt még a lovasoknak is külön sávjuk van, homokkal felszórva. Egy rózsakertet – ami persze most nem virágzott -, a Serpentine-tó sarkát, és a Reformers Tree-t érintve a park közepe felé vettük az irányt. Ahol aztán letelepedtünk egy padra, előkaptam a kemping gázfőzőt, és megmelegítettünk egy paradicsomos babot. Újra a Hyde Parkban, I love Baked Beans :)Ez a Baked Beans jó kaja, főleg az itt kapható, szeletelt magos kenyérrel. Még mákszemek is vannak benne. Tudom, most hülyének néztek, hogy ez a srác a barátnőjével Londonban, a Hyde Parkban babot melegít a Újra a Hyde Parkban, I love Baked Beans :)gázfőzőjén. De ha egyszer erre vágytam. Baked Beans enni a Hyde Parkban. Senki nem nézett meg minket érte különösebben. Leszámítva néhány kutyát, ők szerettek volna kapni az ételből. Bár sütött ránk a nap, de azért nem volt túl meleg a padon. Gyorsan főztünk még egy teát is, aztán összepakoltunk, és újra sétára vettük, ha mozog az ember, nem fázik. A Speakers Corner most végre hű volt a nevéhez, néhány fickó kisebb tömeget gyűjtve maga köré, egy kis széken, vagy létrán állva próbálta meggyőzni a tömegét, az ő igazáról, mókás volt.