tömegközlekedés

A jegypénztárnál – A tömegközlekedésről, bérletekről…

Mi lesz velünk a Pék utca után, ha már ebben a rohadás meleg buszban ennyi élmény ér, hogy nem győzöm fényképezni a külvárosi házakat, meg felfogni magam körül a dolgokat?! Hát mi, hát Tube, metró, tömeg, sorbanállás a jegypénztár előtt. Mígnem tájékoztatja a sort egy jófej Bobby, hogy ugyan ott a lépcsőn lejjebb van még egy ticket office, where is no queue, ahol nincsen sor. Aha, ez király, köszönjük. És tényleg, azonnal kiszolgálnak 2db 3 napos 1-2 zónás travelcarddal 38 Font valahány Penny ellenében. London zónákra van osztva, de a belső két zónában tulajdonképpen minden fontos látnivalót megtalál az ember. És ha nem utazik minden nap rengeteget, érdemes Oyster kártyát vennie, amit fel lehet tölteni credittel, mint egy telefonkártyát, és olcsóbb vele utazni, mintha jegyeket vennénk, valamint akármennyit is utazol vele egy nap, nem vonnak le többet érte, mint egy egynapos travelcard ára, vagyis ha keveset utazol, keveset fizetsz, de ha sokat utazol, akkor is csak annyit fizetsz, mintha napi bérletet vennél. Travelcardból van 1, 3, és 7 napos is, valamint Weekend Card, ami alatt péntek-szombat-vasárnapot értünk. Lehet venni 1-2 zónásat, ez csak a belvárosra érvényes, de mint már írtam, ez elég is egy turistának. Persze van olyan is, ami a külső zónákra is kóser, ez persze többe kerül. A metrókba kapuk vannak, első bemenetelkor csekkolsz, és mikor végleg kijöttél a tube-ból, akár 3 átszállás után, akkor csekkolsz ki. Travelcardot be kell dugni, hogy aztán kiköpje a gép, és elvehesd és hogy a kapu kinyíljon. Oyster Cardot elég odatartani. Buszon csak felszálláskor kell ezt végrehajtani, leszálláskor nem. Illetve annyi még a különbség, hogy a Travel Cardot elég felmutatni a sofőrnek. Ja, és persze hogy csak az első ajtón lehet felszállni. Magyarul, lógás nincs, se buszon, se metrón. Mi kell ehhez? Kis kultúra, és milliónyi ellenőr helyet biztonságiak minden állomásra. Ami ugye amúgy is jól jön a csövesek miatt. Miért nem lehet ilyet Budapesten?!

Metró térkép, csövesek, utcai zenészek

Na, ennyit most hirtelen a közlekedésről, szóval ott tartottam, hogy a pék utcai metróaluljáróban megvettünk a bérletünket, és szereztünk fenomenális tube map-et, azaz metró térképet, ami első ránézésre rémálom, másodikra pedig rájössz, hogy zseniálisan ki van találva, és fantasztikusan jól lehet használni, kész élvezet általa, és a rengeteg lényegretörően egyszerű tábla által a tájékozódás az amúgy labirintusszerű londoni aluljárókban. Van olyan hely, ahol vagy 5 metró találkozik, és talán több kilométer hosszú az aluljárók száma. De ez nem baj, hiszem minden kanyarban más-más stílusban hallhatjuk kedvenc dalainkat az utca előadóművészeitől. Ez itt már nem is kéregetés, hanem szolgáltatás. :) Pay if You like it… Tényleg egészen más mint otthon. De itt még a csövesek is mások. Először is profibb hálózsákjuk van, mint nekem, és nem büdösek, nem bűzlenek a piától, és a mosdatlanságtól, próbálnak szerencsétlen, és szomorú képet vágni, miközben halkan change-et, azaz aprót kérnek tőled, és te hiába nem adsz, ők megköszönik: thank you! Persze akadt egy kivétel is, aki a negatív válaszomra, azt a megjegyzést tette, hogy f*cking unbelievable, vagyis kb. q*ra hihetetlen, hogy nincs nálam számára egy-két Penny. De engem nem ver át, tudom, hogy többet koldul így össze, mint az én nettó bérem otthon, szóval ha valakinek is adnék a maradék penny-eimből, az max. az utca művésze lenne.

Metrózás a Green Parkba, Buckingham palota

Na de megint elkalandoztam messze, és közben nem haladok előre az időben. So we’re traveling on the tube, hatalmas, súlyos hátizsákokkal megrakva. A metrószerelvény éppen csak akkora, hogy beférjen az alagútba, vagyis inkább az alagút akkorka, hogy éppen belefér a szerelvény. A szerelvény teteje alagút formájúra van lekerekítve, hogy beleférjen. Végül is ez is logikus, minek akkora alagút, elég épp így.

A Green Park megállónál leszállunk, fel a felszínre: Zööööld :) Nagy park! Juuhééééééj, itt vagyunk Londonban a Green Parkban. Vagyis a Green Park oldalában, még az utcán, a járdán. A parktól elválaszt minket egy kerítés.

Mi a franc? Hát itt körbe vannak kerítve a parkok, ez a helyzet. Azért csak sikerül megtalálni egy kaput, és letenni magunkat egy padra, egy szusszantásnyira. Egy hosszú egyenes sétány túloldalán a Buckingham palota előtti Victoria emlékművet vélem felfedezni. Várjunk csak, akkor az ott jobbra a fák mögött a Buckingham palota lenne? Hát az nem lehet… Magamban úgy felnagyítottam már ezt a híres palotát, hogy most szinte csalódásként ér a palota látványa, ami persze nem igaz, mert inkább csak mosolygok magamon ezért, és persze a palotán is, ami azért az emlékművel egyetemben össze van rakva, meg kell hagyni. Csak azt nem értem, miért jött rá az idegbaj az őrre a bódé előtt. Össze-vissza lépked, mint valami bábú, meg hadonászik a karjával és a puskájával. Tesz így egy kört, aztán visszaáll a helyére, és ismét nem mozdul. Biztos felhúzták.