Tower Bridge

Éjszakai futás (fotózás) a Temze partján

Én estére futást gondoltam ki magamnak, így át is vedlek futómezbe, Viola kicsit kimerül már a sűrű napjainktól, ezért pihen egyet, amíg én futva-fényképezve belevetem magam újra London városába, ami csak egyre jobban tetszik, ahogy egyre többet látok belőle. A Vicent Square-t érintve hamar kint termettem a Horseferry Road-on, majd a Lambeth Bridge által a River Thames, azaz a Temze túloldalán. Innen aztán jobbnál jobb éjszakai képeket lehetet készíteni a parlamentről (Houses of Parliament) és a Big Benről.

Állványom a sétány és a folyó közti széles kőkorlát. A Westminster hidat elhagyva a London Eye alatt találtam magam, hál ‘isten volt itt egy park, a Jubilee Gardens, ami inkább egy rét, mert nem sok fát számlám. Na szóval azért örültem ennek a kis rétnek, mert a túlsó sarkából még éppen belefért egy képbe london szeme, hosszú záridővel persze. Aztán szaladtak a hidak a Temze felett,

Árpika szaladt a parton, és egy-kettőre a Millennium Bridge mellett találta magát, a túloldalt már ott figyelt a Szent Pál Katedrális kupolája – The Dome of the St. Paul’s Cathedral. Én meg nem mertem elég fényképet készíteni, meg ne fázzak izzadtan. A Millenium Bridge egy gyalogos híd a Temze felett, a Tate Modern, és a St. Paul’s katedrális között. Elég impresszív látvány, átkelni sem különb érzés rajta, feltéve persze, ha az embernek a háta mögött van a csúnya Tate Modern, és a szeme előtt a St. Paul. :) Mint ahogy nekem is volt. Utóbbit észre sem vettem, hogy ott van a sötétben. Szóval átkeltem, vissza az északi partra. Itt aztán kicsit botorkálni kellett, mire újra part menti sétányokra leltem, ahonnan már lehetett fényképezni a híres Tower Bridge-et, és az előtte parkoló, a hidak által már örökre a Temzének ezen szegletébe zárt megboldogult

csatahajót, a HMS Belfast. Ahogy futottam középen felnyílni most nem akaró híd felé, teljesen megfeledkeztem róla, hogy a parton itt áll még a Tower of London is, az egykori börtön-erőd. Így nagy meglepetéssel ért, hogy van még mit fényképeznem, mielőtt metróra szállnék. A Tower… ááhh, nem áradozok. Szóval tetszett. Meg a bridge is! Meg az is, hogy egy vicces kedvű bácsika megkérdezte tőlem, hogy merre van a World Trade Center. Mondtam neki, hogy wrong city, meg hogy already done. Rosssz városban jár, és annak különben is már vége. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy csak tudatlan vagyok, és tényleg van egy ilyen nevű épület itt. De aztán túltettem magam a dolgon, mint ahogy egy Twix-en is a metrón hazafelé. Itt az emberek egyáltalán nem néznek ki azért, mert melegítőben utazom a metrón. De nem azért, mert közömbösek, mint otthon, hanem mert itt annyi az őrült különc, hogy én a futószerkómmal elbújhatok mögöttük.

Tower Bridge

Tower BridgeAzért valahogy túltettük magunkat a halas krumplin, és elsétáltunk a Tower of London és a Temze közötti sétányon a Tower bridge-ig. Ez a sétány kifezejetetten tetszett. Most is, és tegnap éjszaka is futás közben. Már csak ez a tömeg nem kéne ide, percenként megállítanak, hogy készítsek róluk egy fényképet, háttérben a híres híddal. A végére már mi is konformizálódunk a tömeghez, két emberkét is megkérek, hogy készítsen rólunk egy hasonló fényképet. Vagy nekem nagyok az elvárásaim, vagy az átlagemberek nem képesek megkomponálni értelmesen egy fényképet.

Tower Bridge

Na mindegy, igazából nem is számítottam rá. Egy városban amúgy sem lehet igazán úgy fényképezni, ahogy ideális lenne, hiszen annyi épület van, hogy legtöbbször képtelenség jó szögből fényképet készíteni. Átsétálunk a Tower Bridge-en, pénzünk már nincs rá, hogy felmenjünk a tornyaiba – mert erre lehetőség van, fent át is lehet sétálni egyikből a másikba – , de ha lenne, valószínű akkor is sajnálnánk rá, na meg az időt a sorbaállásra. Helyette inkább csodáljunk a kilátást a város felé. Épp most van az az időszak, amikor a nap lefelébe menet aranysárgával festi meg… a tájat, akartam volna írni, de esetünkben “csak” egy városról beszélhetünk. :) De azért épp ez sem rossz. A Tower of Londonnal átellenes oldalon található a City Hall nevű irodaépület,

Tower Bridge

ami nem is tudom, mire hasonlít inkább, egy Darth Vader sisara, vagy egy félresikerült tojásra. Mindenesetre egyedi, az biztos. Átérve a hídon, buszt keresünk, ami valahogy hazafelé visz majd minket. Sikerül megtalálni a megállót, és eddigi rekord várakozási időnket eltölteni a megállóban, majdnem 10 percet.