vásárlás

Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

Innen átmetróztunk a Victoria Embarkment Gardens-be, ez egy kis park a Temze partján, itt található a Cleopatra’s Needle nevű obelisk, ami nem tudom,

Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods

hogyan került ide, Egyiptomban lenne a helye. Ezek a sunyi angolok… A Golden Jubilee hídak két gyaloghíd egy vasúti híd két oldalán, from the southone – a déliről fantasztikusan rálátni a London Eye-ra, a Parkalmentre, és a Big Benre. A London Eye tövében található Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, HarrodsCounty Hall bejáratánál találkoztunk a Madame Tussaud’s-ból megszökött Pierce Brosnan-el, majd visszasétáltunk a Temze másik oldalára a Westminster hídon. A Parliament Square-re lyukadtunk ki, innen tök jól rálátni a Big Benre – végre nem bújkál mögötte a Nap -, a Westminster apátságra. Olyannyira, hogy előbújik Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrodsegy sör a táskámból, és leülünk Violámmal egy padra. Amint a sör véget ért, úgy döntöttünk, hogy ideje végre kipróbálni a híres doubel decker-t, azaz a városban milliószámra száguldozó piros emeletes buszok egyikét. Mivel Viola tegnap okosan beszerzett egy bus map-et is, kinéztük róla a nekünk megfelelő járatot, majd másodikra a helyes buszmegállót is megtaláltuk. Jött a busz, mi pedig helyet foglaltunk rajta, naná,Cleopatra's Neelde, London Eye, Big Ben, Westminster-apátság, Harrods hogy az emeleten! Fantasztikus, a magasból rálátni mindenre, alattad az utca, az autók, az emberek, mindenki próbálja ki! A Harrodsig buszoztunk, ez egy híres csili-vili áruház, ahová állítólag metrószerelvénnyel hordják az árut, és… mittudom, igazán nem érdekelt, körülnéztünk kicsit benne, de nem igazán fogott meg ez a világ. Amúgy nem volt olyan nagyon drága itt minden, de csak azért nem vettünk semmit, hogy elmondhassuk: ezt a Harrodsban vettünk. Akkor már inkább a Tesco. Szóval ezt a Harrods-ot igazából csak azért néztük meg, hogy ez is meglegyen, de lehet, hogy ki kellett volna hagyni, mert innentől elég kapkodósra sikerült minden a színházig, villámgyorsan hazamentünk, és már csak nekem sikerült lezuhanyoznom, amíg Viola bevárásolt a közeli Sainsbury-ben.

Camden Town – piac Londonban

Pénteken szép időre ébredtünk, melegítettem egy baked beans-t, azaz paradicsomos babot az ablakpárkányon, és megreggeliztünk. Bármilyen sütés-főzés extremly prohibited in the rooms, azaz nagyon meg van tiltva a szobákban, de hát ez a szobán, és az ablakon kívül történt. :) Még jó, hogy elfogyott az olcsóbb, ablak nélküli szoba a foglalásunk előtt. Bent a szobában nem mertem volna főzni, arról nem is beszélve, hogy egészen biztos, hogy előjött volna az eddig lappangó klausztrofóbiánk, ez a szoba jó ha 6 négyzetméter megvan. De legalább occsovót, kettőnknek 5 napra kijött 200 Fontból azaz 70 ezer Forintból. Ez állítólag olcsónak számít itt.
Első úticélunk a Camden Town volt, ez egy kis bevásárlónegyed északon, a Northern Line-el csodálatosan elérhető. Nevezhettem volna piacnak is. Mindenféle különös cuccot lehet itt kapni, főleg ruhaneműt, cipőket, táskákat, de olyanokat, amit máshol sehol sem. Meg az emberek is olyanok itt. Állítólag! Merthogy most hétköznap van még, és nincs tömeg, alig lézeng néhány ember rajtunk kívül. Nem akarom megtudni, milyen az, amikor itt tömeg van. Érdekes hely, bár én 10 perc alatt végeztem volna vele, de persze nem csak azért jöttünk, hogy Árpika elkészítse a fényképeit, és megnézze amit akar, hanem, hogy Viola vásároljon. Ezt próbáltam tőlem telhetően tolerálni, sikerült, ahogy sikerült… Ettünk curry-s és nem tudom, milyen húst rizzsel, és krumplival, ez finom volt, és bár otthoni viszonyok szerint drága volt, Londonban ez a 4 Font nagyon olcsónak számított ezért az adag étekért. Végül visszafelé menet sikerült Violának találnia néhány nagyon olcsó és nagyon jó táskát, rá akart beszélni, hogy vegyek egyet édesanyámnak is, de én hajthatatlan voltam, és nem vettünk 3 Fonttért több táskát. Helyette viszont felpróbáltunk néhány kalapot. :)

A Covent Garden, és pár szó a vásárlásról, az árakról

A szállásunkon gyorsan megebédelünk, majd újra belevetjük magunkat a városba. A már régen várt Covent Gardenbe vesszük az irányt. A Leicester Square-en jövünk ki a tube-ból, innen már csak egy rövid séta a tér, a Lamb and Flag nevű kocsmát érintve, persze csak kívülről vizuálisan,

mert még nem az a srác vagyok, akinek igazán ízlik a sör, ha korsója 1000 magyar Forintnál többe kerül. :) – talán nem is leszek soha az, ki tudja… -, és mivel épp itt jön szembe egy Tesco, hát betérünk. Sört, és chipset veszünk igen, kövezzetek meg! :) Itt a chipset úgy próbálják eladni, hogy 6-8 kis csomagba rakják egy nagy helyett… A sör is olcsóbb, ha négyes pakkokba vesszük, 3 Font környékén már kap az ember 4 doboz sört, ami egész kibírható, és ami meglepő, hogy nem csak az ára! :) Elősütött, feltétes tesco pizza, nagy: másdél font, azaz kb. 500 Forint. Baked Beans 30 Penny, ami kicsit több, mint 100 Forint… Szóval nem hal itt éhen az ember, akkor sem, ha csóró. Mi pedig máris egy hideg Carling-ot iszunk a Covent Garden előtt a téren egy padon, és chipset eszünk hozzá. Jobbra tőlünk a tér oldalában a  St. Paul’s Church található, nem összekerendő a St. Paul’s Cathetral-al! Előbbit Actors Church-nek is szokták nevezni. A távolban egy utcai zenész játszik, ezt is megnézzük mindjárt. Infó: itt van nyílvános, ingyenes WC. Egyébként ahol voltunk, mindenütt ingyenes volt. Tiszta már nem mindenütt. A Covent Garden eredetileg csak egy piac, gyakorlatilag mindenféle művészek, zenészek, mutatványosok, sőt még egy operaénekesnő is fellépett itt ezen az estén. Szóval a Covent Gardenről megint csak azt tudom írni, hogy jó hely. Az utolsó három estén mindig itt kötöttünk ki végül, így már nem is tudom, melyik nap történt, hogy fogadtunk Violával, hogy az egyik gitáros mindjárt rá fog kezdeni a Sweet Home Alabamára… Annyira éreztem. És tényleg az jött, mi meg alig akartuk elhinni Violával, csak hallgattuk, és élveztük. Itt vagyunk Londonban együtt! :)

A Kilburni piacot keresve

A Kilburni piacot keresveSzombaton a reggelizés után felkerekedtünk, hogy megkeressük a Kilburn-i piacot. Ezen a napon már nem volt érvényes a 3 day travel card-unk, azaz a három napos bérletünk, ezért egy újabb bérletvásárlással kezdődött a tömegközlekedésünk. Sajnos sikerült rossz line-re, azaz rossz vonalra szállnunk, a Kilburn nevű megállót szemeltük ki a Kilburn Park nevű megálló helyett. Leszálltunk egy ismeretlen helyen, ahol hiába kerestül az ismerős templomot, ami elvezet a piachoz, nem találtuk meg, pedig kérdezősködtünk is. Persze a megálló elhibázására már csak napokkal később jöttünk rá, akkor esett le mindez. No, mindenesetre egy idő után feladtuk a keresést, és úgy döntöttünk, hogy ezt a gyönyörű napsütéses időt ami a mai napon ránkköszönt, inkább Greenwich-ben (ejtsd: Grinics) illene eltöltenünk.

Aki a kilburni piacot keresi, a Bakerloo Line-on induljon el, és a Kilburn Park megállónál szálljon le, ha nem akar úgy járni, mint mi! :)

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary WharfEgy idefelé meglátott kocsmát keresve egy kis piacra tévedünk, így a mai Fish & Chips elmaradt, ellenben Viola talált két szép szoknyát potom pénzért. Hazafelé még leszállunk a DLR-ről a Crossharbour nevű megállónak, ugyanis idefelé sikerült észrevennünk itt egy ASDA nevű áruházat, amit persze nem volt szabad kihagyni. Végülis ez is egy élmény volt valahol – így utólag. Mondjuk képzelj el egy elit teszkót. Tudom, nehéz. :) Képzelj el egy teszkót, ahol amikor belépsz, egy jólöltözött fickó kezedbe adja a kosarat. Nem megy, mi?

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

Ez még mind hagyján, de amikor beállok a pénztárnál a sorba egy négyes pakk ale-val (sörrel), és egy nagy zacskó chips-el, előttem egy vásárló már végigpakolta a hosszú futószalagot, de elöl integet, hogy álljak be elé, hiszen alig van nálam cucc, gyorsan végzek a fizetéssel. Az államat kerestem még az első sör után is odakint a padon. Odahaza pofátlannak tartottam az egyik cimborámat, amiért több ízben is eljátszotta ezt a boltokban, előrekéredzkedett, hogy nála csak néhány üveg Dreher Antal van… Itt meg maguktól előreengedik az embert. Nem rossz… Szóval odakint ültem egy padon az ASDA előtt, iszogattam a söröket, és azon tűnődtem, hogy mennyire más itt minden, mint otthon. A bejárat előtt egy fazon egy Big Issue nevű újságot árul, mindenkinek hangosan kínálja, aki elmegy előtte, persze az emberek legtöbbje szó nélkül elsétál előtte,

Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf

ő mégis mindenkinek odaszól még a háta mögé egy thank you-t. Először nem értettem, miért áll ott, és miért árulja az a vackot, teljesen reménytelennek tűnt a vállalkozása, de aztán, ahogy fogyott a sör, és telt az idő, megértettem. 100 emberből kb. ketten vettek tőle újságot, és egy harmadik csak úgy odaadta az apróját. Biztos keresett a fickó már vagy 50 Penny-t, amíg én már megittam egy Fontnyit is a sörből. Ez a fickó itt mellettem pedig a padon, vajon mi fán terem az ilyen pofa? Leül, vár, aztán eltűnik, megint leül… Biztosan ő is az asszonyra vár, aki vásárol. Az enyém már háromszor negyed órája. Pedig csak egyet ígért. De én már ismerem, engem nem ver át, jól felkészülten bevásároltam, és galád módon 3 sörrel és a körülettem lévő élet megfigyelésével remekül elszórakoztattam magam, amíg Viola ugyanezt tette odabent. Míg végül végre kijött jól megpakolt szatyrokkal. Tud vásárolni a leány, már az otthoniaknak is megvett majdnem mindent. Én majd csak az utolsó pillanatban, az utolsó Penny-kből.Hazafelé Greenwichből, vásárlás, Canary Wharf Mivel sok a cuccunk, egyenest haza vesszük az irányt a hotelbe. Canary Wharf-nál átszállunk a DLR-ről Jubilee (ejtsd: Dzsubili) Line-ra. This train terminates at Stanmore. Please mind the gap and the closing doors! Nagyon bírom ezt a szöveget, ahogy bemondják. Mondjuk, ha huzamosabb ideig itt élnék, már biztos unnám, de most tetszik nagyon. :)

      Következő oldal →